A kutyám megérezhette a bajt, és azért ráncigált el onnan? 18/L

Lehet hogy érezte a férfiból áradó intenzív rossz aurát.

Amikor valamilyen gondolati képet, vagy fantáziát élsz át, az létrehozza annak az energiáját.

Amikor még nem létezett beszéd, és nem léteztek nyelvek, akkor az energiával feltöltött gondolati képek alkottak mindent.

(Magasabb szinteken hangképzés nem is nagyon történik, sokszor neveket sem választanak maguknak)

Szóval ha valaki elképzeli csak nagyon elevenen hogy miket tenne veled, és ebbe intenzív vágyakat is beletesz, az könnyen megérezhető egy szenzitív ember vagy állat számára. Elképzelhető hogy "tisztességtelen" gondolatai voltak veled kapcsolatban, azonban ezt legtöbbször nem követi gyakorlati megvalósítás, szóval valódi veszélyben nem vagy.

Igen a kutyák megérzik a bajt és nem csak azt ha épp rossz ember van a közelben hanem azt is megérzi ha egy vadállat van ami esetleg veszéyles is lehet, meg egyes természeti katasztrófákat is megéreznek, földrengéseket, közeledő nagy vihart, stb...

Én kutyám is ilyen különben. Egyszer kivittem a szokásos mezőre futtatni ahova mindig elszoktunk menni heti 1 alkalommal ha nincs nagyon rossz idő. Ez egy nyári napon volt előrejelzések mutatták hogy lesz vihar de még nyomát sem láttam. Persze kezdett beborulni és már szél is volt. Akkor odahívtam pórázt ráraktam és indultunk hazafelé. Onnan tőlünk 3 km út gyalog. Amikor elindultunk egy kis erdős ösvényen szoktunk átmenni és a kutyám jelezte hogy ne menjünk arra és húzott arra a részre ahol házak vannak hogy inkább arra menjünk. Mivel esélyem sem volt hogy az erdőn át levágjuk az utat mert a kuytám nem hagyta így mentünk a lakott területen, és milyen jól tettük. A lakott területen lévő útszakasz az párhuzamosan volt nagyjából az erdős ösvénnyel csak egy nagy kerülő volt ez nekünk de mivel sétáltunk már egyre jobban kezdett felátmadni a szél, már dörgött is az ég és egy hatalmas villámcsapást láttam az erdő felé és hatalams dörgéssel járt. A kutyám egyébként nem szokott félni a viharoktól, de akkor úgy megijedt velem együtt ogy elkezdett ugatni és iszonyaotsan húzott hogy menjünk haza végre. Nem azt mondom hogy futottunk de felvettünk egy tempósabb sétát és amint hazaértünk és becsuktam magam mögött az ajtót úgy elkezdett ömleni az eső, rá pár perccel később borsószem nagyságú jégeső volt hogy az telibe elkapott volna minket ha nem sietünk.

Órákkal késöbb olvastam az egyik helyi csoportba hogy a villámcsapás amit mi is láttunk egy fába vágott be ami kidölt rá az ösvényre ami elzárta azt a földes utat ahol sokan szoktak sétálni amúgy is. Akkor hirtelen kirázott a hideg és picit lemerevedtem mert végig gondoltam hogy arra akartam menni a kutyával és akkor esett le hogy ha nem veszem figyelembe a kutyám jelzését és arra mentünk volna akkor lehet ránk dőlt volna vagy a fa vagy a villám vágott volna belénk, vagy mindkettő, esetleg baromi közel lettünk volna és lehet megúsztuk volna sértetlenül de megijedtünk volna kegyetlenül. Amint ezt elmeséltem apáméknak egyből mondták hogy nagyon okos kutyám van mert szinte követelte hogy ne menjünk arra és jól tettem hogy én fogadtam szót neki mert a kutyák és más állatok sokkal előbb megérzik a bajt mint az emberek.

Másik hasonló eset is volt. Akkor otthon voltunk amikor elkezdett jönni a vihar és már dörgött meg villámlot amikor kimentem gyorsan leszedni a kiteregetett ruhákat. Amikor már ezzel végeztem de még nem mentem be mert elpakoltam 1-2 dolgot a kutyám a teraszon ugatott hogy jó lenne ha végre bemennék már. Éppen csak odaértem a teraszra egyből a kertszomszéd udvarába bevágott a villám. Valószínű ezt is megérezte. Bár az én udvaromon azon a részen egy darab fa sem volt, és a kertszomszédnak sem volt a közelbe fa meg semmi magasabb dolog így ezért vágott be. De egyébként ha ott lettem volna mert ott voltam percekkel korábban esélyes hogy engem talált volna telibe. A szomszédom ezt látta az ablakból és elsápadt hogy nem sokon múlott hogy engem találjon el vagy a házamat, esetleg a műhelyt az udvaron.