Szeretnétek tudni, hogy pontosan mikor haltok meg?

És ha azt jósolnák, hogy 84 évesen fogok meghalni prosztatarákban, akkor nem kell körülnéznem a zebrán?

Szóval szerintem csak valószínűsíteni lehet a jövőt, biztosat nem lehet mondani.

Számomra lényegében mindegy. A halál mit sem számít.

Tudom, hová fogok tovább lépni, ugyanakkor élvezem is ezt az életet, minden hétköznapi csodájával, szeszélyével. Az élet nem olyasvalami, amit ne tudnék csak úgy elengedni, ha eljönne az ideje, így nem próbálnám meg megakadályozni, de semmiképp nem siettetném.

Igazán akkor tanulod meg, hogy a halál mit sem számít, ha már többféle módon is meghaltál.. Ha pedig nem félsz többé, akkor valóban szabaddá válsz.

Persze még ezzel a gondolattal sem szoktam életveszélyes mutatványokat csinálni, de nem rettegek.

Az igazán élénk, igazán emocionális, és átélt álmok megfelelőek lehetnek arra, hogy átéld. Nem hétköznapi álmok ezek, hanem sokkal valóságosabbak, és közben valahogy a saját bölcsességetek is megélitek..

Van valami furcsán hátborzongató abban, ha tudod, hogy meg fogsz halni, de a szeretteid nem tudják, és van valami gyönyörű, valami helyén való abban, ha tudod eközben,hogy nem terheled le őket a gyásszal, és míg idő adatott nektek, mindent megadhattál nekik és boldogan éltetek, még akkor is, ha csak rövid ideig.