Ha a klinikai halottak olyasmikről számolnak be hogy vissza akartak jönni, akkor aki nem jön vissza, nem akar visszajönni?

Hiába volt meg az akarat a visszajövetelre, ha nem sikerült, soha nem tudja elmondani.

Én beszéltem ilyennel. Nem volt egyszerű átkerülnie, viszont vissza már nem akart jönni. Aztán visszaküldték, de a visszajövetele is durva volt. Összekaparták, azóta egy csoda az élete. Ő mondta, odaát minden rendben van, az is, ami nincs rendben. Odaátról minden tökéletes rendben van. Itt nem látjuk ennek a mintázatát. De ha megnézzük a természetet, hogy milyen mértani pontossággal van összerakva, akkor könnyen észrevehetjük.

A béke az egyik legerősebb élmény, mert gondolj bele, ha teljesülnek a vágyaid, az is békét hoz magával. Akkor úgy érzed, a helyeden vagy. Ezért nehéz kiszakadni egy olyan állapotból, ami a tökéletes békét hordozza. Ez a világ sokkal inkább a békétlenség világa. Mindenki a megnyugvást keresi.

Az elme keresi a pezsgést, a ténykedést, mert békétlen. De mi a végső célja? Elérni a boldogságot és megnyugvásra lelni. Tehát a végső cél az öröm, a boldogság, a megnyugvás. Tegyük fel, hogy elvesszük az utat és csak a végcél marad, a Forrás, amiben mindez megvan. Olyan, mintha semmit nem kéne tenned és beleszületnél a legjobb élethelyzetbe. Mi maradna? A létezés. Az élet élvezete. Ezért mondják a mesterek, hogy ott már csak létezés van. Az egy állapot, a boldog létezés állapota. Hova mennél, ha beérkeznél és tökéletesen jól éreznéd magad? Sehova. Nincs békétlenség, ezért nincs mozgás és cselekvés. De a mesterek is visszajöhetnek kamu karmával, ha át akarnak adni valamit és hiányzik a pezsgés az életükből. Rajtuk azt látnád, hogy a testükkel mennek ide-oda, de ugyanabban a létállapotban maradnak.