A nagyon bölcs, akár megvilágosodott emberek, filozófusok hogy lépnek túl azon hogy mennyire nyomasztóan értelmetlen a földi élet és ez az egész körforgás amiben lennünk kell?
Ugye van az a mondás hogy minél többet tudsz, annál inkább tudod hogy semmit sem tudsz
Ezt alapul véve, a zsenik, a művészek, az ismert filozófusok, akik 100x többet tudtak nálunk hogy fogadták el ezt az értelmetlen körforgást és hogy nem pánikoltak minden nap a halál gondolatától?
Én csodálkozom hogy nem lett a legtöbb öngyilkos
A megvilágosodott emberekről nem is beszélve…
Lehet ez ügyben valamilyen spirituális segítséget kapni?
"Ugye van az a mondás hogy minél többet tudsz, annál inkább tudod hogy semmit sem tudsz"
Ezt elmesélhetnéd a tudomány rovatban, amikor az ősrobbanásról "értekeznek" 😂🤣
Az életnek te adsz értelmet, legalábbis a sajátodnak, amikor megvan a cél nem töprengsz a hiábavalóságon.
Egyébként mit tartasz rajta értelmetlennek? Én nagyon örülök neki, ha csak néhány évtized erejéig is, de megszülettem, élek, csinálhatom az életemet minden bánatával, örömével, kényelmetlenségével és kényelmével együtt.
Azt igaznak tartom, hogy minden megválaszolt kérdés sok másikat vet fel, se pont ez az ami előrehaladásra késztet, ha “mindent tudnánk” hót unalmas lenne a világ, hol lenne a kutatás, felfedezés izgalma?
Egyszerű:
Úgy, hogy ők nagyon bölcsek, akár mevilágosodottak.
Hisz pont ez a megvilágosodás lényege, hog ymegérted az egésznek a célját, értelmét! Az pánikol rajta, aki nem érti.
A zsenik és a klasszikus okos emberek ennek a fizikai világnak a dolgaiban ügyesek, művészeik az irányzatuknak, és csodálatos dolgokat alkotnak.
A megvilágosodott emberek erre a világra "merőlegesen", belül haladva érték el általában a felébredést. Ezt elérve jogod van megválasztani hogy mikor hová lépj tovább, egy magasabb szintre, tovább haladva, vagy itt maradva, újra és újra visszaszületve és segíteni az ittenieknek.
Sokan a tanítást, a gyógyítást, vagy a csendes jelenlétét választva folyton visszaszületnek.
4, és mire jo az a néhány évtized? Plane hogy közben megöregszel… ha meghalsz semmire nem fogsz emlékezni abból hogy éltél… a halál olyan felkavaró. én nem értem hogy ez a 8 milliárd ember hogy csinálja a mindennapjait… hogy élnek nyugodtam azzal a tudattal hogy vége lesz.
Pont ezért nem értem hogy a zsenik hogy fogadjak ezt el, vagy főleg a művészek, hogy amit alkottak, az egyszer majd hamuvá ég.(valószínűleg szó szerint, bár nem tudom mikor és hogyan lesz vége a földnek)
Annyi halálhír van most a médiában, akárhányszor meglátok egyed azt gondolom hogyha ok ilyen fiatalon haltak meg, akkor nekem is ezt kell tennem
Plane hogy kozeldek a 30 felé, a normális esetben ilyenkor már családban gondolkodik az ember, de nekem az nem lehet.
Csak a magány és ez a borzalmas egzisztenciális szorongás.
Sajnos a spiritualitás sem ad vigaszt, barmennyit olvasok.
Nem tudom miért látod ilyen sötétnek a dolgokat. Igen a dolgok elmúlnak, semmit nem lehet az örökkévalóságnak teremteni, ezt el kell fogadni.
Nem tudom, hogy milyen okaid vannak, amiért úgy érzed se gyermeked, se egzisztenciád nem lehet. Az elsőre valóban nincs gyógymód problémától függően, de a másodikra kreativitással igazából lehet megoldást találni, legalábbis ha az a képességed megvan, hogy írj gyakorira, akkor az internet lehetőségeit kihasználva lehet pénzt keresni.
Próbálj valahogy felülemelkedni az elmúlás érzésén és kezdj magaddal akármit, mert ha csak a szobában éled életed egy idő után persze, hogy rossz hangulatod lesz, nem arra van kitalálva az ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!