Miért hisztek az ezotériában?

Én abban hiszek hogy szimulációban élünk, ami ezoteria kategória

Mert megtapasztaltam, hogy létezik, VAN!

Egyrészt transzcendens szükséglet, amit el lehet nyomni, de attól még van. Ha ki is élnénk az összes vágyunkat, végső soron nem tudnánk kiteljesedni. Ez a transzcendens szükséglet. Alkohollal, kábítószerrel, zenével, szexualitással lehet egy ideig pótolni, de ebbe is egy idő után belefásul az ember. Emögött mind transzcendens szükséglet van, csak nem tudatos. A kiteljesedést, az egységet, a szabadságot, az örömöt keressük. Ha valaki tud a szellemi létről, ott mindez összpontosul. A fizikai létben töredékét kapjuk meg kívülről, ezért vannak szellemi irányzatok, amik befelé visznek, hogy ezt megtaláljuk. Érettségtől függ, hogy kinek mennyire van erre igénye. Akiben túltengnek a vágyak, az a világot fogja hajszolni, nem fog rögtön leülni meditálni, a külső dolgokban fogja keresni a vigaszt. De van olyan, aki látja hogy a külső dolgok hajszolása végső soron egy értelmetlen körforgás. Olyan, mint a szénhidrátdús étel, amiből bármennyit is eszel, mindig éhes maradsz. Függőséget okozhat a külvilág, de végső beteljesedést nem ad. A legvégső tanulsága a fizikai létnek (ahol az örömöket keressük), hogy egyszer elmúlik. Mindent el kell engedni, a saját testünket is, így minden értelmetlenné válik. Akkor mi marad? Mi az, ami igazán fontos? Hol tudunk kiteljesedni?

Így nőttem fel, a szüleim és az összes barátjuk ezt sulykolta belém, plusz rengeteg ilyen témájú rendezvényre vittek. Volt 2 tanárom akik hasonló beállítottságúak voltak, ők is rendszeresen beszéltek velem erről. A kamaszkori "első nagy szerelmem" is hitt benne, a beszélgetéseink jelentős részét ez a téma tette ki. Szóval mire felnőttem, már annyira belém ivódott ez az egész a környezetem által, hogy ha akarnék sem tudnék nem hinni benne (tapasztalat, megpróbáltam).

Azért hiszek, mert történtek velem olyan dolgok amik miatt tudom, hogy nincs örök elmúlás és folytathatnám még. Ez az én meggyőződésem, de tiszteletben tartom aki nem így gondolja és nem akarom senkinek megmondani a tutit. Nekem ez bőven elég.

Ez így elég tág, hogy "ezotéria". Amelyik részében hiszek, az azért van, mert volt olyan tapasztalatom, ami okot adott erre. Így tulajdonképpen ez már nem hit de még nem tudás. Nem tudom mi ez.

Meg van a bulvár ezotéria. Az olyan, mintha egy 20 éves tokaji aszút szódával felöntenének. Sablon szövegek, közhelyek, 10 percig csendben tud maradni és már "ezoterikus".

Nem hiszek benne. Hülyeségnek tartom.