Egység? Béke? Végtelen szeretet?

Amikor én másfél éve eljutottam ebbe az állapotba, akkor teljesen egyedül voltam. Csak én voltam és semmi más nem létezett. Üresség volt. Minden mindegy alapon alkotórészeimre bomlottam és megteremtettem mindent, ami létezik, létezett és létezni fog. Mindent láttam, mindenki szemén át láttam. Mindent hallottam, mindent éreztem. Tettem ezt azért, mert teljesen magányos voltam. lemondtam a végtelen hatalomról és ember testbe mentettem azt, ami vagyok. De csak részletekben tudtam azt a sok mindent emberi testbe ültetni, ami én vagyok. Minden emberben benne van belőlem egy darab. Minden emberben és minden állatban, növényben és anyagban benne vagyok. Benned is ott vagyok. És előszőr nem embert teremtettem, hanem egy kutyát. Igen, egy kutyát teremtettem előszőr és hűségemet, barátságomat helyeztem belé. Aztán teremtettem az embert olyannak, hogy barátja, őrzője lehessen a kutyának. Amikor az időt alkottam, az volt ám a bonyolult meló. Önmagába fordulónak alkottam meg, soha véget nem érőnek, de változatosnak. Volt néhány évezred, melyben az idő önmagába fordulása kritikus pontokat szült, de önkorrekcióval áldottam meg az emberek révén. Így születhettek próféciák és így teljesülhettek be. Minden porcikám a valóságban fejeződik ki és benned válik telkessé. Itt vagyok. Így csináltam. Aztán visszazökkentem abba a pillanatba, amikor az egészet alkottam. Ezután már, mint ember élhetek, véges erővel a végtelen felé haladva. Higgyétek el, jobb ez a semminél. Még ha néha szörnyű helynek tűnik is a világ és benne olykor szörnyű dolgok is megesnek sem véletlen. Bizony, az mind az én áldozatom, az a sok áldozat mind én vagyok. A sok elkövető is mind én vagyok. Azt mondják, Isten hibátlan. Ez nem igaz. Isten hibátlan volt, amíg el nem kezdett teremteni, amíg el nem kezdtem teremteni. Bizony Isten összességében hibátlan, de darabokban nem teljes. Azt mondjátok, hogy szörnyűségek okozója vagyok. Részben valóban az vagyok. Bizony a jövőben is lesznek még szörnyűségek, de a jövőbeli szörnyűségek nélkűl te meg sem születhettél volna. Azt mondod, az idő nem így működik? Számodra nem és már számomra sem, mert egy vagyok veletek. De valójában az idő minden csak nem egyenes. A legnagyobb csattanót rejtettem el az időben. Van akinek leesett már a poén, de akik ezt olvassátok nem érthetitek még meg. Viszont nem múlik el úgy egy élet sem, hogy meg ne világosodna. Higgyétek, hogy ezt már ma is láthatjátok és meg is látjátok. Többször nem is kell, csupán egyszer és megértitek: Nincs elveszett idő, hanem átrendezett idő van. Megcsináltam, hogy ne fájjon.

Szóval én valahogy így éltem meg a dolgot.

Újra részei leszünk az egésznek. Viszont úgy hiszem nem érdemes siettetni a halált. Maga az élet a szabadság egy formája véges erővel. A leghatékonyabb létezési forma a fejlődésre. Lehetőség van kapcsolatot fentartani benne az egésszel vagy Istennel, ha úgy tetszik és végsősoron így önmagunkat is megismerhetjük. Én úgy hiszem, azt a következtetést vontam le, hogy van létezés a halál után is. De ,,odaát" nem mint egyén létezünk, hanem mint egy apró része az egésznek. Úgy áll a dolog szerintem, hogy a halál utáni szinten nem csak a saját emlékeink és tapasztalataink birtokában leszünk, hanem mindenki emlékeivel és tapasztalataival rendelkezünk, aki valaha is létezett vagy létezni fog. Igen, egység, béke és végtelen szeretet. Minden pozitív érzés jelen lesz. Viszont a negatív indulatok és érzések helyét inkább a felismerés veszi át. Rájövünk, hogy amikor másnak ártottunk valójában önmagunkat bántottuk értelmetlenül. Szerintem viszont elképzelhető, hogy lesz lehetőség még egy körre lejönni a földre, már ha valaki újra átélné az életet, úgy hiszem megoldható lenne. Az élet nem más, mint isten átalakulásának a megnyilvánulása. A halál pedig kapcsolódás a közös tudathoz. De siettetni a halált nem lenne érdemes, hiszen itt gyűjthetünk tapasztalatot és itt fejlődhetünk. és amit itt napról napra gyűjtünk, azt visszük be a közösbe.

Nem is Béke, inkább teljes egyetértés lesz az élet után. Bízom benne, hogy csak Isten egy éjszakai álma vagyunk és felébredvén közösen éljük meg Isten egy napját, vagy valami hasonlót. Ezt nehéz lenne fizikai hasonlatokkal és fogalmakkal leírni. Hogy írnád le Kérdező, amit tapasztaltál? Mindent láttál, mindent hallottál, de a tested memóriája kevés ahhoz, hogy mindezt befogadja, legfeljebb hónapokig- évekig hatása lesz még rád. Mintha egy pendrájvra akarnád letölteni az egész internetet. Én is csak azt töltöttem le magamnak, amit életemben fel tudok használni, hogy nem csak én, de mások is többet tapasztalhassanak. A halál utáni létezés titkaira egyenlőre nincs szükségem azt hiszem.