Szoktál gondolkodni azon hogy mi lesz a halál után? Menny v pokol? Vagy semmi?

Azért hisz az emberi elme ezekben ,mert olyan elviselhetetlen ,felfoghatatlan azt tudni hogy nem élünk örökké ,hogy vigasztalni kell magunkat valamivel.

És ha aki meghal annak a lelke vagyis az (életenergiája) megy a világűrbe Akkor mi van? Nem mondta senki hogy annak itt kell maradni a földön.

Én nem vagyok vallásos, ám Osho gonalatait magamévá tettem, mert hasznosnak találtam.

"

Nyugaton túl nagy a rohanás a keresztény elmélet következtében, miszerint csak egyetlen élet van, és a halállal elmész, nem térhetsz vissza többé. Ez egy őrült ideát teremtett az emberek elméjében. Ezért siet, ezért rohan annyira mindenki.

Senki nem nyugtalankodik amiatt, hogy hová megy, csak arra gondol, hogy gyorsabban menjen, ez minden. Ezért senki nem élvez semmit, mert hogyan élvezhetnél bármit is ilyen nagy sebesség mellett? Az egész élet egy „cserbenhagyásos” viszonnyá vált.

Ahhoz, hogy kiélvezz valamit, nagyon ellazult hozzáállásra van szükséged. Az élet élvezetéhez az örökkévalóságra van szükséged. Hogyan élvezhetnéd, amikor olyan hamar eljön a halál? Próbálod élvezni, ahogy csak tudod, de éppen ebben az erőfeszítésben veszíted el minden békédet, és béke nélkül nincs élvezet. Csak akkor lehetséges az öröm, ha nagyon lassan ízleled a dolgokat. Ha van elég elvesztegethető időd, csak akkor válik lehetségessé az öröm.

A reinkarnáció keleti elmélete csodálatos. Igaz vagy nem – nem ez a lényeg. Nagyon ellazult hozzáállást ad az élethez. És csupán ez valódi. Én nem nyugtalankodom a metafizika miatt. Talán igaz, talán nem, ez egyáltalán nem számít. Számomra nincs jelentősége. De csodálatos hátteret ad.

"

14#

Ez számomra arra világít rá, hogy már a kérdés is butaság.

Nem az a helyzet, hogy nincs semmi a halálod után, hanem te nem élhetsz át semmit, mivel nem is létezel.

A te halálod utáni élményeid pontosan annyira ételmezhetőek, mint a születésed előttiek. Mind a kettő értelmezhetetlen, mert nincs olyan, hogy "te" a kérdéses időszakokban.

Csak a születés előtti nemlét nem olyan stigmatizált, könnyebb rettegés nélkül elfogadni.

Persze ez mind csak spekuláció, mindenki úgy spekulál ahogy akar.

Szerintem ahova halál után megyünk az nem menny vagy pokol.

A mennyet vagy a poklot inkább a földi létben, inkarnációban lehet megélni.

Max olyat tudok elképzelni hogy a túlvilágról nem a Földre inkarnálódik vki vissza, hanem egy "alacsonyabb" vagy "magasabb" szintre.

Ez az én hitem szerint legalábbis...