Be tudom bizonyítani (magamnak), hogy az egész világot csak álmodom. Hogyan tudnám ezt Nobel-díjra váltani?

Ezt hívják szolipszizmusnak, csak kissé más szóhasználattal kifejtve. Én úgy fogalmazok, hogy ez a valóság egy a tudatomba sugárzott adás.

A fő érvem a szolipszizmus mellett az, hogy nem érzem mások érzéseit, nem látom mások gondolatait. Számomra csak a saját reakcióim és tapasztalataim léteznek, és nem tudom bizonyítani semmilyen módon, hogy rajtam kívül is lehetnek (mert az, ha látok másokat szenvedni, szintén csak az én saját érzékelésem). A legnagyobb árulkodó dolog pedig az, hogy hiába tenném ezt szóvá, nincs értelme, mert ez az adás szándékosan olyan valóságot sugároz, amiben elveszik az értelme a reklamációnak, és csak a levegőbe beszélek.

Valójában a világnak kellene bebizonyítania, hogy nem csak a tudatomban létezik, de ezt még nem sikerült.

@11-13: És miért, meg főleg kinek írtad ezt le, ha egyszer az olvasóközönség nem is létezik?

Az adás az egyetlen úgymond létező dolog, neki írom, hogy megismerjem.

17. Amúgy írtam, hogy nincs értelme szóvá tenni, de néha előhozom.

@18: Nem kell nekem magyarázkodnod, hát nem is létezem!

19. De igen, itt vagy a fejemben.