Az emberek többsége miért hisz az ősrobbanásban és az evolúcióban, miért nem látják át hogy a világunk ezoterikus alapú(vagy inkább egy konkrét szimuláció) és másképp nem is létezhetnénk?

"Nem vagyok rad kiváncsi, nem olvaslak"

De senki mást se!

Leírtam az elején, hogy teljesen félreérted a szimuláció fogalmát, és akkor még nem voltam sértő. Aki semmibe veszi a vitapartnerei beírásait, az nem érdemel tiszteletet.

És az se, aki a tudomány képviselőit zsigerből ostobának nézni, úgy, hogy semmit se tud az álláspontjaikról, és csak a saját nézeteit tartja mindenek felett megkérdőjelezhetetlen igazságnak.

Kedves hölgyem! Pontosan azért nem vitatkozol, mert félsz attól, hogy ha jobban belegondolnál a saját érveidbe, akkor az álomvilágod semmibe foszlana.

"Elképesztő, hogy a szimuláció fogalmának értelmezésével ennyien nem képesek megbirkózni.

Akkor még egyszer! A szimuláció nem azt jelenti, hogy ésszerűen megépítünk valami utánzatot, hanem éppen ellenkezőleg! Mesterségesen megteremtünk egy kezdeti kiinduló állapotot, ám utána az a rendszer elkezdi élni az önálló saját "életét", és nem tudjuk, hogy a folyamat beindulása után mi fog történni."

Igen.

De a kérdező szimuláció alatt valami ilyesmire gondolt:

[link]

"Ha egy számítógép kiberterében elkészítik az ősrobbanás kezdeti feltételeit, akkor itt a programozási munkát befejezik, és elindítják a programot. Hogy az ősrobbanást követően 1 darab csillag fog keletkezni, vagy milliárdszor milliárd, azt a programozó előre nem tudja. A programozó éppen azért csinált ősrobbanás programot, hogy erre a kérdésére a szimuláció adjon választ."

Nem akarok gonoszkodni, de egy ilyen szimuláció pont azt bizonyítaná már a legelején, hogy a világmindenség létrejöttéhez intelligenciára volt szükség.

Ellenkező esetben ha egy számítógép kiberterét szimplán magára hagyjuk, majd várjuk mi fog történni.

Nos, mindenki tudja a választ.

Semmi!

A valósában is ugyan úgy nem történt volna semmi!

Ha meg már intelligens tervező nyugodtan oda rakhatjuk Istent a képbe.

#33: "De a kérdező szimuláció alatt valami ilyesmire gondolt:"

Bocsika, szemmel láthatóan még mindig nem érted a szimuláció fogalmát.

Ezekben a játékokban a valósághoz képest 99%-ban nem szimuláció van, hanem előre leprogramozott, áthághatatlan korlátok mennyisége. Az autóversenyben nem térhetsz le az útról, nem szállhatsz ki az autóból heverészni a fűben... stbstb. A szimuláció csak annyi benne, hogy nagyon nagyon korlátozottan egy sajátos fizikát próbálnak benne megteremteni, ami viszont tényleg önmagától működik, és ez az 1% csak a valós szimuláció az egész programban. Emiatt a parányi 1% miatt nagyképűen és nagyon elnagyoltan nevezik az ilyen játékokat szimulációnak, de a komolyan vehető szimulációknak ezeknek semmi köze, mert mindig ezekben a szimuláció és a korlátozások együtt működnek. Az igazi szimuláció teljesen szabadjára engedett folyamat a kezdeti mesterséges korlátok túllépése után, vagyis a tiszta, valódi szimulációban, a korlátok átlépése után már előre nem kiszámíthatóvá válik nem csak néhány részlet, hanem minden, de minden!

Ám az ilyen játékokban, a versenyzőkkel való történések mindegyike a személyes képességek és a versenyzők előre nem kiszámítható tettei miatt egyediek lesznek, vagyis már az a csekély, az állandóan létező korlátokkal keveredő 1% szimuláció is lehetővé teszi azt, hogy a versenyzők a saját sorsuk kovácsai legyenek. Minden versenyzőnek ugyanannyi lehetőség-, ugyanannyi esély adatik, mégis a versenyben lesznek elsők, középmezőnyben végzők, és utolsók, vagyis előre nem meghatározott-, és nem is meghatározható a sorrend.

Szóval a @Kérdező állításait a szimulációról és az előre megszabott sorsról, még egy csekélyke 1%-os szimuláció is telibe cáfolja, és így az se érthető, hogy te mit akartál igazolni ezekkel a valójában még szimulációnak is alig nevezhető játékokkal.

#34: "Nem akarok gonoszkodni, de egy ilyen szimuláció pont azt bizonyítaná már a legelején, hogy a világmindenség létrejöttéhez intelligenciára volt szükség."

Én sem akarok gonoszkodni, de elolvasnád a szimulációról a #16-ot?

Ott ugye a szimulációban megteremtik a labdát, és a föld tulajdonságait, és a különböző terepviszonyokban (amiket így nem kell a valóságban létrehozni) megtudható, hogy a labda ott hogyan pattogna, milyen utat járna be.

Akkor ebből az következik, hogy a földanyagot is a valóságban intelligencia teremtette?

Természetesen nem, és a szimulációból megtudható, hogy a labdával mi történne a valóságban. Két atomot is lehet szimulálni, és különböző körülmények között ütköztethetőek egymással a szimulációban, és ha jó a szimuláció, akkor abban ugyanaz fog történni a két atommal, mint a két valódi atommal is, de ez nem azt jelenti, hogy egykor az atomok létrejöttéhez intelligens teremtőre lett volna szükség. A baj az, jelenleg, hogy az atom minden létező fizikai tulajdonságát nem tudjuk leprogramozni, mert annyira azért nem ismerjük az atomot. Ha ezzel az ismerettel rendelkeznénk, akkor nem kellene a valóságban drága részecskegyorsítókat építeni, és elég lenne a részecskéket szimulációban ütköztetni. A másik probléma, hogy ehhez, ma még nem létező elképesztően gyors és hatalmas tárolóteljesítményű számítógépekre lenne szükség.

Ha nagyon sok ilyen atomot teremtünk a szimulációban, akkor azok pont ugyanúgy elkezdik élni az előre nem kiszámítható saját "életüket", mint a valóságban is. Akár két vegyület atomjait is szimulálhatjuk, és teljesen magától ilyenkor a vegyülés pont ugyanúgy fog lejátszódni maga-magától, mint a valóságban.

Ha a szimulációban pontosan le tudjuk utánozni az ősrobbanás kezdeti állapotait, minden részletre menően, akkor a szimulációban meg fog történni az ősrobbanás és a világ folyamatos kialakulása. Hogy hogyan, azt előre nem tudjuk megmondani.

#34: "Ellenkező esetben ha egy számítógép kiberterét szimplán magára hagyjuk, majd várjuk mi fog történni."

Elindulnak olyan folyamatok, amik előre nem megtervezettek. Pl. rengeteg evolúciós szimuláció van. Létrehoznak olyan objektumokat, amik képesek szaporodni (ilyenek pl. a magukat másolni tudó vírus-programok is a számítógépben). A másolódáskor véletlenszerű változások történnek, és az adott környezetben az a változat tud jobban szaporodni, amelyik véletlenségből jobban beleillik a környezetbe. Pl. így már létrejönnek olyan mászó robotok, különböző verziókban, amiket előre senki se tervezett meg, és maguk a kutatók is meglepődnek sok megoldás láttán. Az ilyen programokat tervezésre akár az iparban hasznosítunk már. Általunk nem megoldható matematikai problémákat fejtenek meg az ilyen programok hosszú folyamat után, de akár még saját maguktól képesek zenét is szerezni... stbstb.