Mi haszna a hitnek?

A napi adag hitvita margójára azért felírnám, hogy a magukat tudatosnak, racionálisnak vélő emberi lények valójában csupa belső ellentmondás, impulzus, élmény, emlék és felejtés eredményei. Nagyon kevés igazán racionális ember van, ők általában súlyosan szociopaták és mindenki sikítva menekül tőlük.

Az átlagember belső egyensúlyához azért kell, hogy önmagát észszerűnek, okosnak és intelligensnek vélje, és ezt úgy is el lehet érni, hogy valaki olyan kérdéseket tesz fel a gyakorint, amiktől okosnak érezheti magát.

Az ilyen embereket ugyanúgy dühödt vakhit vezeti, mint a vallási fanatikusokat, csak ők abban hisznek, hogy semmi nem lehetséges a saját, szükségszerűen korlátozott észletetük és ismereteik által kimért világon kívül. Jelmondatuk: "amit én nem tudok elképzelni, az nincs és nem is lehetséges."

#12: Megpróbálom, bár szerintem érthető.

Aki azt hiszi, hogy őt csak a józan, tudatos ész vezeti, és "semmi hit", az téved.

Az ember irracionális lény, de szüksége van arra, hogy észszerűnek érezze magát, és van aki ezért hitvitázik a józan észre hivatkozva a gyakorin.

Aki a hitet a józan ész és tapasztalat felől támadja, csak annyit állít, hogy "amit én nem tudok elképzelni, az nincs és nem is lehetséges". És ez szánalmas.

Ez a lényeg, de a 11-esben jobban leírtam. Nem kell mindig és minden könnyű legyen. :)

A hit lehetőségeket ad... de nem mindenkinek és nem mindig. Ésszel kellene csinálni ezt is.

Ahogy írták: a hit is szervezhet csoportba, közösségbe embereket, ami jó dolog, mert együtt többre képesek.

De nem csak ilyen előnye van.

Ha van egy csomó ember, vagy csoport, akik KÜLÖNBÖZŐ dolgokban hisznek, ez ad nekik egy lökést valamilyen irányba.

Ha komoly, esetleg halálos problémákkal állnak szemben, akkor hit nélkül közepes lehetőségeik vannak. Ez nem mindig elég.

Hittel pedig vagy jobbak, vagy rosszabbak lesznek a lehetőségeik.

TEHÁT:

ilyen esetben elsőnek meghalnak azok, akik valami éppen rossz dologban hittek - aztán a hit nélküliek. Azok maradnak életben, akik éppen valami hasznos dologban hittek.

Ezért van az, hogy az ember - az az ember, aki mára életben maradt - alapvetően hívő típusú.

A probléma az, hogy a hit alapvetően sokkal kevésbé hatékony, mint a tudás, viszont sokkal több teret követel magának. Egy igazi hívő nem zavartatja magát a tudással, ami viszont nagyon káros viselkedés.

Ja, és mihez kell itt ész?

Ahhoz, hogy ha valami nagyon nem jön be, akkor képes legyél hitet váltani!