Mibe lehet kapaszkodni, ha egy nagyon fiatal, hozzánk közel álló családtagunk tragikus körülmények között vesztette életét?

Előfordulhat hogy azzal vígasztalod magad, hogy majd akkor fogtok találkozni, és mivel szeretnél vele lenni ezért jut ez eszedbe.

Az jó hogy tudod hogy lesztek még együtt de inkább gondolj arra, hogy neked még itt van dolgod, és valószínűleg ő is azt szeretné, ha szépen mennének tovabb a dolgaid az életben, tapasztalnál, tanulnál tovább stb.

Egyébként lehet nem látható módon, de Veled van ám, így is hogy élsz :)

Sok erőt és kitartást és részvétem!

By: #8

Valószínű, nem fog tetszeni sokaknak, amit írok, ám leírom, mert ez a véleményem.

.

A 'gyász' az embereknek önmaguk sajnálata, hiszen ha épelméjűek, tudják, azzal az elhunyton már nem segítenek.

Épelméjű ember tudja, hogy az élve születést előbb-utóbb halál követi. Ez az élővilág rendje, változtatni nem lehet rajta.

Az első halál a test halála, a második az -és ez a végső- amikor elfeledik.

Nem gyásszal kell kitolni a második halál időpontját, hanem szeretettel emlékezéssel és annak az örömnek érzésével, hogy ismerted, szeretted az elhunytat.

Ha szeretted volt és ő is szeretett téged, nem kívánja el, hogy gyászodban mindenről lemondj, ami életed romlásához vezet.

Ha szeretettel említed őt másokkal beszélgetés közben, sajnálni fogják azt a tényt, hogy elment, de ha gyászodat hangoztatod, mások az "ez van, ez az élet rendje" jelszóval meghallgatnak, aztán törődés nélkül tovább állnak.

A felfokozott gyász mentális egészséged is veszélyezteti, amit az elhuny sem akar neked.