Győzködnétek egy kétkedőt? Meggyőző konkrét történeteket írnátok?
Történetet nem tudok írni, de ajánlom ezeket a könyveket.
Raymond Buckland: A boszorkányság nagykönyve
innen le is töltheted:
*****
Eileen Holland: Boszorkánypraktikák
*****
* Automatikusan eltávolított tartalom.
Sok furcsaságot láttam már életem során,gyerekkoromtól kezdve.Nagyon hosszú lenne mindet leírni.Láttam szellemeket,tapasztaltam mindenféle megmagyarázhatatlan jelenséget,de leírok neked egy olyan élményt,ami hihető,mert nem egyedül éltem át.
Kora délután volt,egyedül voltam otthon,takarítottam.Egyszer csak úgy éreztem,mintha valaki nagy erővel hozzá vágott volna a fejemhez valami nagyon apró tárgyat.Elég meglepő volt,de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget,csináltam a dolgomat tovább.Kb fél óra múlva hazajött a gyermekem a suliból .Amint belépett a szobába,csodálkozva a fejéhez kapott és azt mondta,úgy érezte,mintha a fejére esett volna valami.Majdnem ugyan azon a helyen állt,ahol előtte én is ugyanezt tapasztaltam.Nem említettem neki a dolgot,tehát nem tudhatta előre,hogy velem is ez történt.Máig nem találok rá magyarázatot.Jó,ez nem valami "látványos "eset,de azért különös.
Köszi kedves utolsó!! Ezért tettem fel a kérdést. Az ilyen kis valóságszerű különös történetekért. De Te vagy az első aki mert írni. Kőőőőőszi!!
Még valaki??
Na akkor mesélek. Majd eldöntöd elhiszed-e.
Az új házunkba költözésünk utáni második éjszakán történt. Lekapcsoltam a Tv-t, de még nem tudtam elaludni. Kinyitottam a szemem és az ajtóban állt egy magas fiatal srác és nézett. Az arca nem volt kivehető annyira. Először azt hittem a párom, még szóltam is neki. Erre a srác megfordult, tett 3-4 lépést és egyszerre eltűnt a falnál. Ott, ahol nincsen ajtó. Ekkor láttam, hogy párom ott durmol mellette. Beparáztam, hátat fordítottam az ajtónak és becsuktam a szemem. Kb. 1 perc múlva ismét kinyitottam és az ágy sarkánál láttam a lábait. Nem mertem felnézni, ezért gyorsan visszacsuktam a szemem és magamban csak azt hajtogattam, hogy "biztos csak kíváncsi". Utána el is tűnt.
Kb. 1,5 hónapja fél szemmel láttam, hogy egy magas árny átmegy a szobán. ekkor is páromra gyanakodtam, de ő megint aludt.
egyszer sem éreztem rossz indulatot. Olyan volt az első "találkozás" mintha köszöntene minket új lakókat. A házunk egyébként 98 éves.
A másik pedig a hangok, amik 22.50-23.15 között szoktak hallatszani a padlásról. Olyan mintha sokan beszélgetnének, egyszer csak mindig felnevet egy nő, de mindig ugyanúgy, utána még pár mp-ig hallatszik a beszélgetés és vége. Ez van amikor minden nap hallatszik, van amikor hónapokig semmi. Gyanakodtam a szomszédra is, csak a furcsa az, hogy mindig ugyanúgy hallatszanak a hangok és mindig ugyanakkor.
Ezek az én történeteim. Senkit sem akarok győzködni, hogy elhiggye. Én nem utasítok el semmit, de először mindenre racionális magyarázatot igyekszem keresni. A "szellem" látásomra nem találok. A hangok lehet, hogy tényleg a szomszédból jönnek.
A másik történet unokahúgommal kapcsolatos. Elöljáróban annyit, hogy nem vagyunk vallásos család, tehát nem beszélünk a gyerekeknek Istenről, Jézusról.
A kislány 3 2,5-3 éves korában rendszeresen lemeredt a szobában és nézett egy pontot. Anyukájáék mindig kérdezték, hogy mit lát, de a gyerek nem mondott semmit. Egyszer játszottak és a gyerek megint elkezdett valamit nézni. Nővérem megkérdezte, hogy mit lát. A gyerek felmutatott az egyik sarokba és a következőt mondta: " Ott van megint a szakállas bácsi. Vérzik az arca."
Persze nővérem tisztára beparázott és mondta a gyereknek, hogy ne féljen. A kislány ezt válaszolta: "Nem félek. Szeret engem."
Utána még párszor volt olyan, mintha látna valamit, de olyan 5 éves kora óta nem. Már nem is emlékszik ezekre a dolgokra (most 12 éves). Mi pedig nem emlegetjük előtte. Lehet, hogy csak fantáziált, de a szakállas arcú vérző bácsi, akiből a szeretet árad, elég komoly fantázia egy kis gyereknek.
Köszi, köszi,köszi,köszi,köszi, köszi!!!!
Mért ne lenne hihető. Felnőtt vagy (én is) racionális magyarázatokat keresünk, de azok nem mindig vannak. És ezen az oldalon ezeket a történeteket meg tudjuk osztani név nélkül egymással. És ez jó. (szerintem) Ennyi...
ezek nem nagy szám sztorik,de megtörténtek a családommal. először is apai nagyapám halála évfordulóján történt, még kicsi voltam. (egyébként teljesen elfelejtettünk az évfordulóról "megemlékezni", még apának se jutott eszébe)
délután néztük a tévét a nappaliban, ami egyszer csak ki-, majd bekapcsolt minden ok nélkül. a környéken sehol nem volt áramszünet, és más elektromos berendezésünknek sem volt rendellenes működése. ez megtörtént kb 5-6 alkalommal pár perc különbséggel. aztán folytatódott a film. egyszer csak eszméletlen csörömpölés hallatszott a mellettünk lévő szobából. berohantunk, és egy pohár, amihez előzőleg talán hónapokig nem nyúlt senki, szétrobbant!!! apró szilánkokra ez egész!!
akkor jutott eszébe apának, h x éve ezen a napon halt meg az apukája.
a másik "eset" anyával szokott előfordulni, neki sem élnek a szülei. ha a mamámmal álmodik, akkor mindig történik valami szerencsétlenség a családban: valaki beteg lesz, valami elromlik stb. ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!