Akkor mi van, ha 23 évig egészséges volt a testem, a lelkem, de egy baleset miatt, megváltozott az életszemléletem?!
Volt 23 évesen egy balesetem, és a lelkem nem nagyon akarja/bírja ezt elfogadni. Eléggé "látványos" testi elváltozásom lett (a lábamon), és nem nagyon tudom felfogni mi is történt, a lelkem meg nagyon abban a régi egészséges testemben él, de persze a tudatomat zavarja a sérülésem.
Mind e mellett, folyamatosan jönnek ötletek, újabb, és megint újabb, ilyen hatalmas ötletek, tervek, amik mint ha az én tudásomra, az én énemre lennének szabva, hogy EZT MEG KELL/KÉNE VALÓSÍTANI...
Ez is miért van?
Persze én szívesen megvalósítanám, meg megcsinálnám, de egyszerűen társakat nem találok nagyon hozzá, csak mindenki helyesli, mindenkinek tetszik az ötletem, de valahogy nem segítenek benne előrébb jutni...
Tán nem a legmegfelelőbb emberekkel beszéltem ezeket az ötleteket meg?!
Szóval a lelkem most sokkal többet vár el tőlem/tőlünk (emberektől), mint amit az a bizonyos 23 éves koromig tette.
Ilyenkor mit tegyek?
Leírtam már az ötleteim, terveim nagy részét, de nincs idő/hajtóerő a megvalósítására, csak jönnek az újabb ötletek, tervek...
Néhány társ kéne leginkább?
Vagy foglalkozzak egyáltalán ezekkel az ötletekkel?
Amúgy akkora nagyon nagy baj nincs, csak a lábam van elváltozva (a sok törés/műtétek miatt), de ez a valóságban, ruhában pl csak egy kicsit látszik.
Szóval mit kéne tegyek, hogy a lelkem megnyugodjon?
Visszaálljon a normál helyzetbe minden?!
Néha nagyon pörgök, pörög az agyam (olykor írok sokat), néha lassabb vagyok, ilyenkpr pihenek...
De egy jó munkát még mindig nem találtam... de a saját ötleteimből lehetne profitálni, ha lennének társaim.
Mit tehetnék? Mit tegyek, hogy jobb legyen minden?
A tervek jók. A nagy tervek is, de ha csak terv marad, akkor már nem. Kezd el megvalósítani, törekedj feléjük, tegyél értük, és idővel lesznek emberek akik beszállnak, segítenek. Csak indulj el azon az úton.
Közhely, de segíts magadon és isten is megsegít.
Talán nem véletlen az, hogy sérülést szenvedtél, ellöktek az egyik útról és azóta állandóan jönnek neked azok, amiket lehetne csinálnod.
Az ötlet az csak puszta ötlet. Jön és megy ezenyi.
A terv az már valami, bár ha jól értem, te egyelőre még csak végső célokat tűztél ki. Ez jó kiindulási alap.
Az igazi terv az, amikor a végső célhoz vezető utat belátható mérföldkövekre, azaz kisebb célokra bontod. Az ezekhez vezető utat már feladatokká tudod alakítani, tudsz hozzá időtervet és feltételeket is rendelni.
Fontos, hogy belátható mérföldkövekig juss el: az nem elég pontos célkitűzés, hogy "jövőre megtanulok angolul". Az viszont igen, hogy a "jövő héten megtanulom a tankönyv első három leckéjét". A belátható, kis célok fontosak, mert amikor kipipálod, sikerélményt ad, látod a megtett utat, ami erőt ad a folytatáshoz.
Szerintem ennek az egész nyüzsinek a hátterében az állhat, hogy a baleseted ráébresztett a sebezhetőségedre meg a halandóságodra. Ha már így alakult, meríts erőt ebből.
Sok sikert! :)
5# Igen, hidd el, nagyon nagyon sok dolog van a világon, és (elvileg) bármit csinálhatsz amit csak szeretnél, vagy jónak látsz. Amit szeretnél, azt úgy is el tudod érni, szóval 28 évesen hidd el, van esélyed még bármire a világon. Ha hazaérek küldök egy privit, hogy miket lehet csinálni (ezzel dolgozoztam egy időben, és eléggé sok jó dolog kiderült, még rólam is, hogy mennyi lehetőség van, hogy eltöltsd az idődet jól, boldogan, és hasznosan. Aki komolyan veszi, amit saját maga hoz össze, pl egy lista a hobbijairól, annak nagyon hasznos tud lenni egy ilyen írás...🙂🙃😉😇😁)
Azért ha tudsz, gyógyulj meg, minél jobban! És töltsd hasznosan az idődet, mert az idő értékesebb mindennél, szóval azt kell jól használni...🙂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!