A sötétségben való félelem csak olyan embereknél jöhet elő, akik hajlamosak hinni a természetfelettiben?

A sötétben való félelem nem függ a természetfelettiben való hittől. Például gyerekkorban sokan félnek a sötétben még se mind hisz a természetfelettiben. Csak ez a félelem van amikor megmarad felnőttkorra is.

A sötétségtől eredendően félünk, mint a leeséstől meg a hüllőktől. A ragadozóknak sokkal jobban működnek az érzékszerveik sötétben mint nekünk.

Én gyerekkoromtól kezdve félek a sötétben, pedig akkor még nem tapasztaltam természetfeletti dolgokat, ill. nem emlékszem rá. Később igen. Ma már egyáltalán nem is merek sötétben aludni, valaminek égnie kell.

Nem, én a saját agyamtól félek a sötétben.

Nálam ez relatív. Itthon nem félek a sötétben, de bizonyos helyeken igen. Például gyéren lakott településrészen, ahol rám támadhat egy kóbor kutya. Volt már rá eset hogy megugatott kóbor kutya. Vagy erdőben ahol rám támadhat egy vadállat. Nyilván ez nappal is megtörténhet, de sötétben nehezebb észlelni. Vagy olyan helyen ahol rossz arcú alakok élnek. Sötétben nagyobb eséllyel támadnak meg mint nappal. Ezek nyilván nem a sötétségtől való félelmet jelentik hanem valós félelmek

A sötéttől való félelem egy ősi ösztönös jelenség, jóval azelőttről, hogy az ember spirituális gondolkodása kibontakozott volna. A legtöbb ragadozó, ami veszélyes az emberre, éjjel vadászott régen is, és sok közülük ma is. A ragadozó, ami nappal támad, nem olyan félelmetes, mert látod, és látod azt is, merre menekülhetsz. Mióta az ember nagy közösségekben, jól épített otthonokban él, a valós veszély sokat csökkent, de az ősöktől örökölt ösztönök még nem. Az ember fő érzékszerve a szeme, ez pedig majdnem használhatatlan sötétben. A fő érzék elvesztése bizonytalanná tesz, a bizonytalanság pedig félelmet szül. Ez a két ösztön teszi ki a sötéttől való elemi félelmet. Mivel már nem kell annyira félnünk a ragadozóktól, de a félelem a sötéttől nem szűnt meg, az elménk, kultúránk kitöltötte a sötétséget, az ájszakát olyan dolgokkal, amik legitimizálják ezt a félelmet. Aki ténylegesen foglalkozik spirituális kérdésekkel, az pontosan tudja, hogy nappal ugyanakkora esélye van szellemmel találkozni például, mint mondjuk éjjel. Az éjjeli találkozás lehetőségét a fentiek miatt azonban félelmetesebbnek tartja a többség.

Azért fél az ember a sötétben, mert a régi időkben, az ember őseinek szüksége volt a félelemre a sötétségben. A ragadozók lesben álltak a prédákra a bokrokban, sűrű növényzetben, és jobb félni, mint megijedni alapon ez ösztönösen bele van kódolva a mai emberbe is, még akkor is, ha ma már nincs veszély az emberre nézve.