Az agyunkban történik minden tapasztalat?

A tudat csak egy része az elmének. Az elme nagy része tudattalan. Ezt a részt így is hívják. A tudat csak az a rész, aminek az a feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a külvilággal, és reagáljon rá. Erre fizikai, és nem fizikai eszközei is vannak. Az érzékszervek a fizikai eszközök, amiknek a célja, hogy a klülvilág, és az elme között kapcsolatot teremtsenek. Ezek létezése bizonyíték a külvilág létezésére. A tudat általában a fizikai érzékszervekre összpontosít, amikor a külvilággal kapcsolatot teremt. Ez is jelzi, hogy van külvilág. Azt nem lehet meghatározni ez által, hogy a külvilág milyen természetű, csak azt, hogy létezik. Az, hogy a külvilágból érkezett ingerekre az elme reagál, és cselekszik szintén bizonyítja a külvilág létezését.

Ha nem az elmében tapasztalod, hol máshol? Az elme szerepe ez. Tapasztalás. Ezért létezik. Az embernek nincs más olyan része, ami képes lenne erre.

Arra már nehezebb válaszolni, hogy hol helyezkedik el. Bárhol, ahol képes vagy vele tapasztalni. Ez elméletileg azt jelenti, hogy nem a fizikai test a határa, de ezt nem tudom bizonyítani, a saját tapasztalatom nem bizonyító erejű. (mivel az elme nem fizikai eszközeiről, amivel észlel nem beszéltem, és mivel ezek létezését nem tudom bizonyítani, ezért ezt csak saját tapasztalatnak, és ezen alapuló véleménynek tekintsd)

Azt kicsit könnyebb behatárolni, hogy a tudatnak, azaz az elme tudatos részének hol a központja. A határait ennek sem olyan könnyű belőni. A tudatos én központja a koponyában van, a homlok környékén.

A tudat nem a tapasztalatról tud, hanem azokról a külső dolgokról-nevezzük információnak-amik a tudatban tapasztalássá válnak. Képzeld el amolyan közvetítőként a te belső világod, és a külvilág között. A tudatig a valós tapasztalásnak csak egy része jut el. Ezért juthatsz sokszor téves következtetésekre. És ezért hasznos dolog a meditáció, ami az elme nagyobb részeit kapcsolja össze a tudatossággal. Vagy a tudat merül alá bennük. Szimbolika kérdése.

A tudat csak egy része az Én-nek, az Én egy része nem tudatos. Elég sokféleképpen lehet felosztani a teljes elmét igazából. Képzelj el egy nagy, vízzel teli léggömböt. Jó nagyot. Az az elme. A léggömb hártyája a tudatos rész. Az arányokat nagyjából így képzeld el.

Az elme nem csak reagál, az elme raktároz, feldolgoz, értelmez, és persze, ahogy írod, reagál is. Van amikor a tudat kihagyásával, van amikor tudatosan.

Értem mire gondolsz, de képes vagy különbséget tenni álom, és valóság között, amikor az erre alkalmas rész, a tudatos én éber. Az éber tudat a külvilággal foglalkozik, álmodban a tudattalan, vagy tudatalatti, nevezd ahogy tetszik a belső világot észleli, mivel az érzékszervek pihennek, és csak minimális inger érkezik kívülről, a tudatosság szűrése nélkül. Az álom is valóság, csak a valóság belső része. És nem nagyon van rajta szűrő, ezért eléggé elvont tud lenni.