Buddhista gondolkodók! Mennyire nehéz ebben a pénzéhes kapitalista, egymást taposó nyugati világban a ti békésebb, magyar átlagember szemében különcnek, furának, akar dilisnek számító világmeglátásotok, gondolkodasmódotok miatt a mindennapi életetek?

Azt tapasztalom a hazai emberek hajlamosabbak bántani, gúnyolni a békésebb, kedvesebb, segítőkészebb, megértőbb, türelmesebb, gyengédebb embereket. Itt azok érvényesülnek, élnek jól többnyire, akik megtanultak jól hazudni, másokat manipulálni, embertársaikat taposni, lejáratni, elnyomni. Ez fura, alantas, alsóbbrendű, gyermeki viselkedésnek tűnik, legalábbis számomra, de érthető, hogy miért is sikeresebbek az ilyen emberek az élet szinte minden területén. Ugyanakkor nehéz elfogadni, hogy ilyenné kéne válni a jobb élethez ebben a nyugati kultúrában, illetve elfogadni, hogy kinézik a különcöket, akik nem állnak be a kegyetlen, igazságtalan, taposó emberek érzéketlen, pénzéhes, anyagias tagjainak hosszú sorába.