A gondolat egy magasabb rezgésű elektromágneses hullám?

- „Már az 1800-as évek vége felé is feltételezték, hogy a

gondolatok az agy által kibocsátott információhordozó

elektromágneses hullámok. A 30-as években szovjet kutatók,

Leonid Vassíliev fiziológus vezetésével, gondosan ellenırizték ezt

a hipotézist. (Természetesen az 1930-as évekrıl van szó. A

szerzı megj.) Három kísérleti alannyal dolgoztak, akiket

távolról, telepatikus szuggesztió révén hipnotikus álomba tudtak

hozni, és ugyancsak telepatikus parancs segítségével a hipnózist

fel is tudták oldani. Miután ez az úgy nevezett „hypnogén"

módszer sorozatosan sikeresnek bizonyult, az adót is, a vevıt is

ólomkamrába zárták, ami egy Faraday-kalitkához hasonlóan

arra volt hivatott, hogy a feltételezett elektromágneses hullámok

útjába akadályt állítson. Nagy meglepetésükre a kísérletek

továbbra is sikeresnek bizonyultak. Ezeket az eredményeket

elıször 1959-ben, a politikai enyhülés idején hozták

nyilvánosságra. Az érdeklıdés hallatlanul nagy volt, annál is

inkább, mert a kutatók olyan sikeres kísérletekrıl is beszámoltak,

ahol az adó és a vevı között 1700 km-es távolság volt

(Sebastopol és Leningrád között). A szovjet kutatók igazolták

ezzel egy bizonyos pszichikai távhatás létét, amit ık ,

"bioinformációnak" neveztek, de kihangsúlyozták, hogy ık, mint

materialisták, a gondolatátvitelt kizárólag, mint valamilyen

energetikai folyamatot tudják elképzelni. Azt azonban beismerték,

hogy az a hipotézis, miszerint az agy rádióként mőködik, ki van

zárva. Röviddel az után, hogy a kutatók nyilvánosságra hozták

eredményeiket, a leningrádi egyetemen alakult egy

bioinformáció-tanszék, ahol azt kutatták, lehet-e a telepátiát

információ átadására használni. Ezzel a gyakorlati kérdéssel

foglalkozott az Apolló 14 kapitánya, dr. Mitchell is, aki

telepatikus adóként négy Chicagóban lévı érzékeny személynek

próbált gondolatokat közvetíteni." (Bender, H.: Telepati,

klárvoqjans, psykokinezi. Bokförlaget Natúr och Kulturl976. A

szerzı fordítása.)

* * *

Jelen idejő tudományos álláspont szerint a gondolat az

agyban nem lokalizálható. Csupán aktívabb vagy kevésbé aktív

területek kijelölése lehetséges. (Luria, Alexander Romanovich:

Higher Cortical Functions in Man. 25. old. Consultants Bureau

Enterprises, 1980)

* * *

Nem lehet azt állítani, hogy az agy bizonyos részei

bizonyos testi funkciókat irányítanak. Nem létezik az

idegrendszernek olyan része, ami önmaga látna el egy bizonyos

funkciót. Bizonyos körülmények között az egyik idegszövet részt

vehet egy egészen más funkció irányításában. Azt mondják, az

agyi struktúrák átfedik egymás funkcióit. Sérülés esetén az épen

maradt rész gyakran át tudja venni a sérült rész szerepét.

(Filimonov, I. N.: Localization of functions in the cerebral cortex

and Pavlov's theory of higher nervous activity. 1951,; Hess,

WR.: Diencefalon; Automatic and Extrapyramidal functions.

Monnographs in Biology and Medicine. No. 3., Grune &

Stratton; 1954; Luria, 1980;)

* * *

A szovjet kutatók kísérletei szerint a gondolat áthalad az

ólomkamrák falán, és az 1.700 km távolságra lévı „vevıt" is

eléri. Az Apollo 14 esetében, dr. Edgar D. Mitchell kísérleteiben

az áthidalt távolság 250.000 km volt. (Sherman&Wilkinsl:

Telepati i Rymden. Berghs förlag, 1974)

Ólomkamrát jelen idıkben nagy energiájú radioaktív

sugárzás elleni védelemre használnak.

KONKLÚZIÓ: Ha átmegy az ólomkamrákon a gondolat, akkor az nagyfrekvenciás elektromégneses hullám. Egy magasabb frekvenciasíkon rezgő elektromágneses hullám?