Van itt olyan, akit érdekel a spiritualitás?

9

Igen igazad van, sokan eltevednek ezen az úton, az élet erről szól, megtalalod e az igazi utadat, amiért leszulettel. Sok a hamis próféta, és a spiritualis ego nagyon ravasz, át vágja a fejedet igen gyorsan és atveszi a lélek feletti irányítást.

Ha ezt megtanulod uralni, sokra viheted. Ajánlom neked, nézd meg a YouTubeon Gunagriha egyik előadását.

#10 kinek írtál akinek válaszolnia kéne? elég a szám vagy h kérdező...mert magamra vettem de nem írtál, vagyis nem látom.

#11 hallgatom Gunagriha előadását közvetve. őszintén nekem a hangja fura, de ha túlteszem magam ezen az apróságon valóban hasznos tanácsokat nyújt.

én a spiri utam során, rájöttem, hogy 'egoista' vagyok, mégha ez kicsit másabb is mint ahogy a lexika írja. De az igazából nekem jó.

a spiri egot nem is értem, az élet általában egyensúlyra törekszik így az egó vele nő így is úgy is. ha megvan az egészséges balansz akkor nagy baj nem lehet, nem?

csak bizonyos emberek kisebbségi érzésük leküzdése érdekébe vágnak bele ezeknek a tanulmányozásába. Vagyis a tudást csak információként kezeli, de valós tudés, megélés nincs. s ha véletlen akad azt is hibásan kezeli azaz " na végre több vagyok másoknál!" azt jön egy ateista és oda vágja neki, h "kit érdekel amúgy, mitől is lennél ezzel több bárkinél?"

HM kifejtem kicsit, szerintem nehezen érthető de igyekszem pontosan megfogalmazni.

Az egész szemlélet alapja, H szeresd felebarátodat, mint magadat.

Az emberek, sokszor bár onerzetesnek tűnnek mégis önmaguk ellenségei. Szar vagy, mikor leszel sikeres, ez se sikerült stb. Ezt mind önmagában önmagának mondja... Máshoz méri magát más értékeit akarja elérni, S a sikertelenség önostorozást szül. Depresszió.

Közben egy önző köcsögnek mutatja magát. Azaz egoistának.

Azaz hogy szeretne szerencsétlen ember másokat, hogy értékelne másokat, ha önmagát gyűlöli a színfalak mögött?

Én egoista vagyok, hosszú évek kemény munkájával újra szeretem tisztelem magam kívül belül. Ha hiányosságok vannak akkor fejleszteni. De nem a szüleimért, a munkahelyért, vagy a nőért/férfiért. Önmagáért teszem, hogy jobb ember legyek annál aki tegnap voltam.

Ha valaki segítségre szorul, nem a nevetés, a hit miatt teszem hanem mert megtehetem és sokszor nekem is jól esik.

Azóta mióta a saját boldogságom, keresem nem másban élő vagy élettelen javakban, hanem önmagaban, boldognak nevezhetem magam.

S ha mégis kihoznak a sodromból, sértve érzem magam. Utólag felmérem, hogy ő vagyis ami felbszott hol jelenik meg bennem, milyen formában hordozók magamban S hogy változtathatok rajta?

S ne másért hanem értem. Én vagyok Én, S ha az énképem (egóm) rendben van miért lenne mással problémám?

Az egot-enkepet míg élsz le nem vetkőzheted. De fejleszthető felhasználhatod arra, hogy önmagadat, a " tiszta tudatod" valós tükre legyen.

Lényegében "ez kicsit másabb is mint ahogy a lexika írja. De az igazából nekem jó."

Nem kell hogy neked teccen, hogy értsd. Nem fontos, nem lényeges. A lényeg hogy mindenki a maga ösvényén, a maga útján a legtisztább és lég előnyösebb életet élje, lehetőleg a saját életét a saját életedben. Önmagáért másokat nem hátráltatva, zavarba, egyel jobb ha segíti de az sem szükség szerű.

Í, őszintén remélem, hogy kb érthető, és nem egy bazi nagy katyvasz ami elfoglalja az oldal felét...