Miért az állatainkon áll bosszút a sors?

Kezdem az elejéről,csak,hogy miért gondolom,hogy ez okkal van.

3 éve,volt egy nagy veszekedésem egy barátnőmmel,igazából minden összeomlott. Rá másik napra érdekes módon elütötték a cicáját és meghalt. Már akkor fura volt,mert nem egy kiscicáról volt szó,hanem egy nagyról,régebb megvolt. Úgyhogy neki +csapás volt,fura,hogy nem én kaptam,bár én meg depressziós lettem akkor először.

Tavaly végeztem sulival,én elengedtem őt,mert azt akartam találjon egyszerűbb barátokat,én le akartam zárni az egész akkori múltat.

Ő próbálkozott,de útoljára összel beszéltünk kicsit hosszabban de általános dolgokról. Aztán februárban írt,hogy hiányzom neki,de én érdeknek gondoltam a magánya miatt,ez a ,,ha nincs más jó leszek én is". Útoljára tavasz közepén próbált ismét beszélni,de nem írtam vissza.

Neki az új kezdet nem jött úgy össze,ahogy tervezte,eleve azért félt is,és be is vonzotta.

Nemrég meghalt a kutyája,a napokban valószínű. Én ma költözöm,nekem most indul az új kezdet,és a nagyobbik kutyám pont mára lett egyszercsak elég rossz állapotban. Ez sokkal fájdalmasabb,mintha magamon érezném meg.