Akinek meghalt egy közeli szerette, valamilyen jelzést ha kapott, mi volt az?

Én kinyitottam a szekrényem, és a legfelső polcát, amit nem szoktam bolygatni, kiborult rám egy halom fekete ruhám. Levert a víz, mert tudtuk, hogy apósom beteg. Mondtam a férjemnek, hívja fel anyukáját, csütörtöki nap volt, és úgy volt, szombaton megyünk, kérdezzem meg, ne menjünk-e inkább pénteken rögtön munka után, hogy van apósom, mert rossz előérzetem van, nem szoktak csak úgy kiesni a ruhák a szekrényemből. Anyósom azt mondta, minden rendben, vidám férjem apukája, eszik rendesen, ráérünk szombaton menni. Szombaton mentünk, addigra már alig szólt pár szót, nem evett, velem még váltott pár szót, és az én amerikai palacsintám volt az utolsó, amit evett életében (szeretett engem és a főztöm, csak evett egy kis palacsintát, ha mást nem is),ott aludtunk náluk, mert látszott, hogy sajnos mindjárt itt a vég, vasárnap reggel a karjaink közt halt meg.

Rá egy évre, egymás utáni napokon álmodtam 4 halálesetet. Hát 3 haláleset volt, 2 a családban, egy pedig a cicánk. És egy balesetünk is volt akkor, minden 2 héten belül az álom után. Nem kívánom senkinek azt az időszakunkat, amin akkor átmentünk. De a gyermekáldást is kétszer megálmodtam, mindkettőnél elmeséltem a lánynak, és mondták hogy valóban, már ott a baba a pocakban. :)

Nekem nem emberrel kapcsolatos, de a kutyusunk ugyanúgy családtagnak számított, mellette cseperedtem fel, nagyon szerettük és szeretjük még így is...

Azon a napon, amikor elment, hajnalban jelzett, hogy vigyem le...nem volt jó állapotban, de abban bíztunk, hogy ez csak egy sima hasmenés...előző napon még orvos is látta, aki mindent rendbe talált....

Szóval levittem...és a semmiből egy kis kóbor cica jelent meg, a frászt hozzta rám...érdeklődve figyelte a kutyusomat...szünet nélkül bámult minket, inkább a kutyust és egyre közelebb merészkedett, majd leült és csak nézett...máskülönben tartani szokott az idegenektől, főleg, ha kutya is van az emberrel...jött mögöttünk egy másik gazdi...akkor a macska eltűnt...

Az állatok megérzik a betegséget, az elmúlást...azt hiszem, ez ebben az esetben is így volt utólag visszagondolva...nagyon különös volt.

Aznap délben elvitték egy kontroll vizsgálatra..egy puszit adtam a fejére gondolván, hogy mindjárt jön haza...40 percre rá nélküle léptek be a lakásba a szüleim..még nem láttam így sírni őket...nagyon megszédültem...azt a fájdalmat nem lehet feldolgozni.

Mentem egy sétát az édesanyámmal késő délután...zokogva...és az égen egy érdekes jelenséget láttunk...amikor a napfény úgy világít meg...szivárvány folt keletkezett.....azt hiszem...szeretném azt hinni, hogy egy jel volt, hogy már jó helyen van és boldog...❤:(

Nekem nem volt semmiféle ilyen, és bocsánat az OFFolásért, de 5-ös ez nagyon szívmelengető volt :)

Részvétem mindenkinek.