Van valami paranormális/ijesztő igaz/akár kitalált sztoritok? Ha van, légyszives írjátok le, mert kéne nekem egy videóanyaghoz. Köszi előre is!

Tegnap csináltam magamnak zserbót. Este ettem is belőle egy sort, aztán lefeküdtem aludni. Éjjel többször is furcsa hangokat hallottam, fel is ébredtem vagy kétszer legalább. Olyan volt, mintha egy entitás kaparászná a falat vagy valami, illetve dübörgő lépteket is hallottam. Sikerült visszaaludnom mindig szerencsére. 9 fele keltem fel. Reggelire is akartam enni zserbót, de már csak a fele volt meg annak amit hagytam! Gondoltam magamba, biztos az entitás beásta magát éjjel a házban, dübörögve odament a hűtőhöz és megette.

Aztán nap közben kiderült, hogy anya éjjel ért haza, ő ette meg mert nem evett reggel óta semmit, a kaparászás meg a macska volt a padláson.

#2

Ez nagyon jó XD

Anyummal és tesójával laktunk egy 2 szintes házban. Akkor ilyen 8 éves voltam. Én a basement-be aludtam mindig. Aztán egy nap hajnalban anyum ollóval ront be a szobámba nagy nyugalmamban. Mondta, hogy fentről úgy hallotta, hogy a basement-be valaki sikoltozik, mint akit párnával nyomnak le és ilyen elnyomott hang. Nem kellett több, többet nem aludtam ott lenn xD

Másnap kiderült, hogy senki nem hallotta ezt, csak ő, pedig nagybátyám is ott volt. Azzal a házzal mindig gondok voltak, a basement alatt a föld alatt is volt még egy lakótér, akárhányszor megjavítottak valamit, mindig tönkrement; vízvezetékek, gázszivárgás. De csak a basement alatti résznél, nálunk semmi.

Ez nem velem történt, de igaz az egész történet!

Általában hajnalban szoktam futni, hisz ilyenkor szinte mindenki alszik, se kerékpárosok, se az autók zaja nem vonja el a figyelmemet. Egy hosszú, egyenes út mentén lakom a külvárosban. Az út mellett van egy járda, amit többnyire biciklisek, illetve hozzám hasonló futók használnak, járókelők ritkán, mivel gyalog elég messze van innen bármi is. Egy kimutatás szerint ez a város legbiztonságosabb környéke, ami tényleg így van, mivel amióta az eszemet tudom egy betörésre, vagy egyéb hasonló dologra sem emlékszem. Szokás szerint egy lélekkel sem találkoztam, egyedül a léptem zaja és a madarak csiripelése törte meg a csendet. A legközelebbi szomszéd nagyjából 1km-re van, ezért beletelt néhány percbe, mire odaértem. Pont, mikor a ház mellett voltam, valami furcsa hangra lettem figyelmes, az épület melletti bokrok felől érkezett. Az első gondolatom az volt, hogy biztos csak egy őz jár erre, ezért megáltam, hogy gyönyörködhessek kicsit a látványban. Sajnos azonban semmit sem láttam, nem is értettem, hiszen egy őket nehéz nem észrevenni ilyen közelségből. Nem vártam tovább, folytattam az utamat, de alig telt el néhány perc, amikor újabb zajok jelentkeztek. Ezúttal egy biciklis, aki a hátam mögül érkezett és felém közelített. Ebben nem volt semmi szokatlan, ezért figyelmen kívül hagytam. Egészen addig, amíg ez a biciklis váratlanul azt nem mondta, hogy Bip-Bip. Ezt elég furcsának tartottam, de gondoltam, hogy nincs csengője ezért, jelzett így. Félrehúzódtam a járda jobb oldalára, hogy könnyebben kikerülhessen. Valamiért viszont nem előzött meg, továbbra is mögöttem haladt. Próbáltam megnyugodni, de éreztem, hogy ez a fickó valami rosszban sántikál, csak azt nem tudtam miben. Egy dologban biztos voltam, valahogy muszáj leráznom. Megálltam, hogy lehajoljak, bekötés a cipőfűzőm, ami természetesen nem volt kioldódva. Csak remélni tudtam, hogy ez beválik és végre elhúzza a csíkot. Sajnos azonban nem tágított. Igazából a legrosszabb dolog történt, követte a példámat és megállt. Amikor tudatosodott bennem, hogy ez a trükk nem jött be, felálltam és továbbfutottam. Természetesen azonnal utánam eredt. Na de még, ha nem is sikerült leráznom, legalább vethettem rá egy pillantást. Magas volt és vékony. Szemüveget és rövid ujjú pólót viselt, annak ellenére, hogy kifejezetten hideg volt aznap reggel. Vészjósló tekintete semmi jóval nem kecsegtetett, ahogy mondani szokás a szeme sem állt jól. Kiszolgáltatottnak éreztem magam, szinte már kezdtem elfogadni, hogy lesz, ami lesz, úgyse tudok tenni ellene semmit. Haza akartam menni, csak ez járt a fejemben. Felgyorsúltam, elöntötte a testemet az adrenalin, ekkor a semmiből, egy fiatal nő tűnt fel, aki a kutyát sétáltatta. Túl gyorsan futottam és nem tudtam időben megállni, ezért neki mentem a nőnek. Azonnal bocsánatot kértem, de az arckifejezésemből hamar rájött, hogy valami nincs rendben. Megkérdezte mi a gond, a biciklis még mindig mögöttem volt, olyan közel, hogy szinte a nyakamban éreztem a szuszogását. Könyörgő tekintetemet a nőre emeltem majd így szóltam:

-Jót sétáltál anyu?

Minden porcikámmal azért imádkoztam, hogy vegye a lapot, szerencsére megértette a helyzetet enyhén elmosolyodott és azt mondta:

-Hol voltál? Apád és én tűvé tettük érted a környéket.

Aztán mindketten a biciklisre néztünk, aki úgy tűnt nagyon meglepődött azon amit hallott, megfordúlt és egy csapással köddé vált. Hasonló rémület ült ki az arcára, mint pár percel korábban nekem. Amint eltűnt már nem tudtam visszatartani a könnyeimet, mindent elméletem a nőnek, aki nagy eséllyel megmentette az életemet. Megértő és kedves volt, még a szüleimet is felhívás, hogy jöjjenek utánam.

Bármennyire is szerettem régen, mdgfogadtam, hogy soha többé nem fogok hajnalban futni.