Ez is alváspararlítis? Nektek is be van csukva a szemetek közben?

Szerintem ez attól függ, ki milyen "mélyre" jut el. És nem gondolnám hallucinációnak, vagy álomnak. Csak annyi, hogy az érzékelésed szintje változik. Néha több tapasztalat jön, máskor sötétség. Szerintem az asztrál testhez ennek több köze lehet.

Rengetegszer megtapasztaltam egy időszakban, hogy teljes bénultságra ébredtem. Láttam mindent, minden irányban, a valóságnak megfelelően, tehát semmi nem utalt rá, hogy álmodnék, akkor fel sem tűnt, hogy nem oké, hogy minden irányba látok és a tök sötétben is látom a bútorokat, meg mindent. Csak az járt az eszemben pánikszerüen, hogy meg akarok mozdulni, mert mindig valami gonosz jelenlétet érzékeltem, bár látni nem láttam semmi ilyesmit. Mikor hirtelen sikerült mozdulnom, hiába kapcsolgattam a lámpát, sosem akart világitani, mikor ki akartam nyitni az ajtót, mázsásnak éreztem a súlyát és hiába erőlködtem, alig bírtam résnyire nyitni. A legfurább az volt, hogy mindig hirtelen találtam magam újra az ágyban, tágra nyitott szemekkel és sehogy sem értettem, hogy nem emlékszem arra, hogy visszasétálok az ágyamba. Teljesen összezavartak ezek az élmények, csak annyit tudtam, hogy nem álom.

De volt olyan is nem egyszer, hogy csak a bénultságig jutottam, de én minden esetben láttam, csak mozdulni, hangot adni nem tudok olyankor, mellkasomon én sosem éreztem nyomást. Én rájöttem, úgy a legegyszerűbb ebből kijönni, hogy nyugton maradsz, nem parázol, csak gondolatban arra koncentrálsz, azt a parancsot adod, hogy meg akarsz mozdulni, a fizikai testedben akarsz lenni.

Szerintem ezek nem alvásparalízisek, hanem entitás csinálja ezt. Én már találkoztam démonnal. Bár előtte nem, akkor hogy ismertem fel. Nos éreztem rajta, áradt belőle. Kis primitív sőtét entitás, ami a munkáját végzi.

Én is érzékeltem őt. Nem halucináltam, és semmi okom nem volt egy olyna szörnyet halucinálni, akitől egyáltalán nem félek.