Kikényszeríthető a megvilágosodás?

Már volt. 200-300 éve. Azért állunk technologilag ott ahol.

Valami rossz vicc lehet hogy a vallások amik visszahúztak évezredekig és soha semmit sem fejlődtünk, magukat nevezik megvilágosodásnak.

Nem. Az erre tett kísérletek az ellenkezőjét szokták elérni. A kényszer mindig valami megragadása, valamibe való kapaszkodás. Ez ellentéte annak, ami a megvilágosodás felé vezet.

Amit a pszichedelikus drogok eredményeznek, az szintén a megvilágosodás ellentéte. A megvilágosodás tan szerint a világ illúzió, a megvilágosodás az ebből való felébredés. A pszichedelikumok csak elmélyítik az illúziót, vagy lecserélik egy másfajta illúzióra, emiatt spirituális élmény látszatát keltik.

elsőre azt mondanám, hogy nem.

Mélyebben belegondolva igazából, igen. Türelem játékkal kikényszeríthető. Hisz ha belegondolsz igazából bele vagyunk kényszerítve, előbb utóbb mind megvilágosodunk.

egy élet mondjuk lehet kevés a kényszerítésre. de megfelelő forgatókönyvvel szerintem 70 év alatt közel lehet kerülni hozzá.

Ha mindent elengedsz, a társadalom véleményét is elengeded. Tudod mit gondolnak rólad az emberek. Jobban, mint ők maguk, és azt is tudod, valójában miért gondolják azt, amit, nem pedig a felszínes kifogásaikra hagyatkozol. Ha megnézed, a legnagyobb tanítók mind kirekesztettek voltak, vagy legalább is távol maradt tőlük az emberek többsége, és csak egy szűk kör ismerte fel bennük a nagyságot.

A megvilágosult ember már semmit sem akar a világon. Pont ez a lényeg. A tanítást sem akarja, csak szükségesnek látja. Igazából már a megvilágosodás előtt is meglátja ennek a szükségességét. Igény nincs rá, főképp a kortársak között, de a későbbiekben, amikor felismerik az adott személy tanításában az igazságot, sokan fogják követni. És persze bánni, hogy nem életében tették/tehették.

Nem, mert a felébredéshez kell egyfajta szellemi érettség!

A megvilágosodás, ami valójában ráébredés arra, hogy nem a gondolataid, nem az érzéseid, nem a tested, nem a 9 dzshána(ami különböző érzeteket vált ki)vagy.

Az akarást, a ragaszkodást, a vágyat, az ellenszenvet, mind el kell engedni, hagyni kell lenni. Nem szabad sem akarni, sem eltaszítani az elmédben megjelenő érzeteket, érzelmeket.

Nem, de végülis ha ezen dühöngsz egyfolytában, és mást sem csinálsz, lehet egyszer belátod hogy hülyeség és megvilágosodsz, sose tudni hogy és mikor.

Meg kinek mi a megvilágosodás.