Túl erős megérzések?
Nagyon sok erős megérzésem volt már az életemben,az apró jelentéktelenektől (például ki mit mond,mit reagál,mit fog írni,kit húzok majd ajándékozásnál meg hasonlók ) egészen rosszakig.
Nem tudom mennyire ismeritek például Jordan Suastet,neki van egy híres száma a body ami 8 hónappal ezelőtt jött ki,akkor mikor meghallgattam nem volt klippje és miközben hallgattam a zenét egy fehér múzeumban éreztem magam különböző kinézetű emberekkel,és 4 hónapja pontosan ilyen klippet kreált hozzá.Egyáltalán nem követem az énekest semelyik oldalon de én ezt furának tartom azóta is..
Illetve konkrét rossz ami egy életre megmaradt és még senkinek se tudtam elmondani:
Tudni kell hogy a tesóm egyetemista,ritkán jön haza,Rólam pedig azt hogy mindent túlgondolok/elég negatív vagyok,minden lehetetlennek hangzó lehetőségre is gondolok,és apró dolgok miatt is bűntudatom van.
Őszi szünet előtti héten megigértem a nagyszüleimnek hogy majd hétvégén ha a tesóm hazajön elmegyünk hozzájuk,mert a suli miatt nem tudunk gyakran.Eljött a hétvége,tesóm is hazajött de nem mentünk el mert a két kicsi unokatesóm is hazajött és rájuk vigyáztam még hétfőn is.
Kedden a tesómnak dolga volt,szerdán pedig már nem is emlékszem de szerda este eszembe jutott az igéretem és nem aludtam semmit.
Teljesen bűntudatom volt és elkezdtem kattogni hogy basszus ott várnak a mamámék,megigértem nekik,mi lesz ha történik valami,mi lesz ha a papám meghal és egy hónapja találkozott utoljára a tesómmal.Egyszerűen forgolódtam és rosszul éreztem magam.
A papám hajnalban rosszul lett és meghalt már nem lehetett újraéleszteni.
Mikor kimentünk a temetőbe akkor a mamám folyamatosan kérdezgette sírva hogy hogy hagyhatott itt bennünket ilyen gyorsan,ki gondolt volna erre?Ki számított erre?Össze volt törve teljesen és pedig azóta se mertem ki mondani ezeket,hogy én éreztem.Félek attól hogy igazából én voltam az aki bevonzotta a rosszat..
Nem vagyok vallásos és nem hiszek ilyen dolgokban.
Szerintetek ez normális?Mitől lehet?Mi a véleményetek?
Köszönöm hogy elolvastátok!
Szia. Fogadd részvétemet.
Ne beszéld be magadnak a bevonzást, mert magad fogod hibáztatni magad 1 életen át, hol ott nem is létezik.
Van amikor az ember megérzi az ilyen dolgokat, akarva s akaratlanul. Nem kell különösebben erre rá görcsölni úgy vélem:)
Nekem is nagyon erős megérzéseim szoktak lenni, néha apró dolgokban, de sajnos úgy is jártam már, mint te. Néha ezek a megérzések a semmiből jönnek és olyan intenzívek, mintha épp átélném már, ami majd csak történni fog. Illetve rengeteg dolgot álmodtam meg előre, és ezeket az ismerőseim szerencsére alá tudják támasztani, mert sokszor azelőtt elmondtam az álmaim, mielőtt bekövetkeztek volna.
Amúgy én ezt inkább megérzésnek szeretem elkönyvelni, mintsem bevonzásnak és a válaszom, hogy sajnos fogalmam sincs mitől lehet, de átérzem a helyzeted. Hogy normális-e? Nekem lassan már teljesen az 😅
Különleges adottság, különleges céllal.
Vigyázz, hogy olyan dolgokra használd amit a szeretet motivál! Akkor örömöd lesz bene egész életeden át. (Persze nem azt mondom, hogy öröm érzékelni, hogy meghal valakid. Nem. Hanem azt, hogy ha tudod mi várható akkor fel tudsz készülni rá, tudsz valamit tenni.)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!