Mit gondoltok, mennyire érdemes bízni a megérzésekben? Mik a tapasztalataitok?

Lehet, hogy "le leszek szavazva", de én bízok bennük. Vagyis úgy gondolom, hogy az ember csak nem véletlen érzi adott dolgoknál máshogy magát.

Az már mindekinek a szíve joga, hogy dekódolja ezt és dönt.

Nem hinném, hogy gondom lenne a jelentéssel, de azért köszi a véleményed. :D

3-as

Csak egy szigorú határig.

Nem szabad annak a megérzésben bízni: ha minden pénzed felteszed a lottón, nyerni fogysz.

Bízni és pozitívan cselekedni kell, ha megérzed, égetően forró az edény füle.

Általában azt bántam meg, amikor nem hallgattam a megérzéseimre.

Tipikus példa az, amikor p. valamit arrébb akarsz tenni és kvázi a "semmiből" jön egy képpel társított gondolat, amelyben látod, hogy az a tárgy össze fog törni.

Természetesen, az elménk azonnal felülbírálja a dolgot, valahogy így:

"Ugyan, ez csak egy gyors mozdulat, ráadásul két kézzel fogom meg, miért törne össze!"

Végül nem hallgatunk a megérzésünkre és arrébb rakjuk a tárgyat, majd - miközben elengedjük - valahogy belekapunk, vagy a tárgy instabil, megbillenve leesik és összetörik.

Ezek tipikusan gyorsan bekövetkező dolgok, amikre valaki, vagy valami (tudatalatti, őrangyal, felsőbb én) igyekszik figyelmeztetni minket... :)

Én csak a rossz megérzésben hiszek valamennyire, mert eddig mindig bejött, ha valakitől elsőre rossz érzésem lett (ne úgy értsd, hogy elítélem vagy valami, hanem, valahogy olyan rossz, fura érzés valakivel beszélni). Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy elég jól értem a testbeszédet, úgyhogy nagy százalékban ezért érzem, ha valakivel nem akarok többé tárgyalni.

Vagy néha van, amikor olyan érzésem van, hogy történni fog valami, idegeskedek, utána sokszor tényleg jön valami rossz. De ezeket akár be is beszélhetem magamnak, nyilván :D