Lehetséges, hogy a negyedik dimenzió egy démonokkal és angyalokkal teli világ?

Az idő, mint negyedik dimenzió, tudományosan elfogadott tény, ezáltal ez a téma kapocs a tudományok és ezoterikus tanok között. Kérdés az, hogy egyáltalán létezik-e idő? :)

A síkok az egymásra rétegzett valóságok, melyek mind leképeződnek a mi fizikai világunkban, a dimenziók pedig meghatározzák a síkok, határait. Elvileg a síkokból van 8, és mindezeken megjelennek a személyes világok, valóságok, melyeknek megszámlálhatatlanok.

Ha a dimenziókon átlépünk, teljesebb képet kapunk a létezésről. Innentől a kérdés az, hogy miként lehet a bonyolultabb síkokat átlépni.

Ugye azt már tudjuk, hogy a két dimenziós világokból miként készíthetünk három dimenzióst ( 3d filmek, képek, és ez irányba mutattak a perspektívikus rajzok).

Barátod a wikipédia.

Az általunk megtapasztalt világot évezredek óta jobbára háromdimenziósnak tartjuk: a tárgyaknak szélessége, hosszúsága és magassága van. A negyedik dimenzió a tárgyak olyan kiterjedése (dimenziója), mely merőleges a másik három térdimenzióra. A három dimenzióban a három lehetséges irány: szélesség, hosszúság (vagy mélység) és magasság, melyekre a hétköznapi nyelvben a fel/le, balra/jobbra és előre/hátra fogalmakkal hivatkozunk. Ha a negyedik dimenzióról kívánunk beszélni, egy további fogalompárra van szükség. Az elfogadott nevek közé tartozik az ana/kata, a vinn/vout (Rudy Rucker elnevezése) és az üpszilon/delta. A négy térdimenziójú teret elképzelni nagyon nehéz, de matematikailag és grafikusan (két dimenzióra, például monitorra vetített három dimenziós képpel) jól szemléltethető.

A negyedik dimenziót olykor az idővel azonosítják. A következő térdimenzióra ilyenkor „ötödik dimenzió”-ként hivatkoznak. Ebből következik, hogy a köznapi értelemben vett világ három- és négydimenziós is lehet, attól függően, hogy az idő dimenzióját beleszámítjuk-e.