Ha nem gondolkodom, akkor arra az időre elértem a megvilágosodást?

A megvilágosodás maradandó és végleges állapot, azt nem lehet csak ideiglenesen elérni. Az ideiglenesen elért tudatállapotok különböző fokozatainak megvannak a különböző nevei, mint pl. vászaná-ksaja, manónása, manólája, szavikalpa szamádhi, kévala nirvikalpa szamádhi, szahadzsa nirvikalpa szamádhi...

Vallástól és kultúrális közegtől függően más és más megnevezéseket használnak.

Én azt szűrtem le a tanítók szavaiból, hogy ha tényleg vágysz rá, akkor elérheted azt az állapotot, de ehhez az első helyre kell tenned az életedben. Ahogy mondani szokták, nem tudod felajánlani magad istennek csak félig, vagy teljes egészében odaadod neki mindened, vagy hagyod a francba az egészet.

A meditáció nagyon jótékony tud lenni, de kevés. Amellett szükséges az is, hogy amennyire csak lehetséges, minden egyes pillanatban erre koncentrálj!

Ez nem azt jelenti, hogy fel kell adnod világi cselekvéseidet, de azt igen, hogy érzelmileg semmi máshoz nem kötődhetsz, nem ragaszkodhatsz, csak ehhez. A megvilágosodást lehet úgy is tekinteni, mint a világ elengedése. Ha elengeded a világot, elengeded vele a gondolatokat is, illetve a kétségeket, az agggódást, a félelmeket...

Kételkedni sem szabad egy pillanatig sem. El kell engedned azt a gondolatot is, hogy ez csak menekülés.

Persze én nem vagyok guru, csak olvasott a témában :)

Nincs összefüggés. A megvilágosodottság ebben az értelemben egy szellemi tudás, mondhatni tudatalatti érzés, miszerint csak a jóságnak van értelme, csak azt érdemes szolgálni.

Valamint emberként nem lehet elérni, hogy ne gondolj, valamit így is úgy is fogsz vibrálni.