Van, aki elhiszi, hogy a világunk es az emberi sorsok csak véletlenekből állnak es nincsenek irányítva? Én már nem.

4 es vagyok.

Lehet hogy szerencse de többször is megtörtént.

Megéreztem aztis hogy a párommal kötelék van közöttünk ahogy először megláttam.

Tőle van a gyerekem is és 8 éve vagyunk együtt. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel.

Szerintem létezik a sors.

Sajnos máshonnan engem sem vet fel a szerencse. Nemhogy az ötöst érezném meg a lottón 🤣

De nem lehet mindenben mindig és mindenkinek jó.

De rossz sem.

Ezt sajna megtanultam már mivel sokszor volt hogy egyik naprol a másikra éltünk hogy ugy még soha nem volt hogy valahogy ne lett volna. Anyukám mondogatta mindig. De igaza volt.

Ja meg hogy aki dolgozik annak nincs ideje pénzt keresni.

Énis nagyrészt olyan embereket ismerek akik gonoszak és gazdagok nem olyat aki jólelkűbés ingyen osztogat mindent 🤷‍♀️

Minden ezo marhaság nélkül, a világ egy igazságtalan hely. Van, aki jó családban születik meg, és sokkal könnyebben boldogul anyagi téren.

Van, akinek az anyagi feltételek adottak, de traumák sorozatait kell átélnie, ezért a pszichés helyzete sokkal hátrányosabb, mint másoké.

Van, akinek a pszichés àllapota és az anyagi helyzete is szuper, de az egészsége szar.

Mindenféle esetre találsz példát, de ez nem igazolja azt, hogy ebben valami természetfeletti lenne. Egy kényelmes, de káros gondolat elhitetni magaddal, hogy bármi történik, nem tehetünk ellene, hiszen ezáltal minden felelősséget eldobsz és egyúttal minden lehetőséget is a fejlődésre / javulásra. Ahhoz, hogy az ember minimálisan is előre tudjon lépni, nagy erőfeszítést kell általában tenni, ezért sok emberben fogalmazódik meg a gondolat, hogy a jövőt csak ezoterikus dolgok határozzák meg, így már nem is kell küzdeni, energiát fektetni dolgokba, hiszen úgysem rajtunk múlik. Kényelmes gondolat, nem?

Egy biztos. Jelened cselekedetei (fizikai és mentális értelemben is) alakítják a jövődet.

Sok minden van, aminek nem értjük a szerepét és nem is észleljük hatását az életünkben. Én még ezeket sem nevezném véletlennek. Sok mindenről azonban fel lehet ismerni, hogy adott élethelyzetben mi a dolgod vele.

Minél inkább törekszel külső környezeted, tested, és belsőd tisztántartására és rendezésére, annál inkább éreni fogod a tőleg független látszólag véletlen eseményeket, és szerepüket életedben.

Kérdező, örülök, hogy képes vagy az értelmes vitára, akkor is, ha veled nem azonos véleményű ember hozzászólására reagálsz. Szerintem ez manapság ritkaság.

Szerintem amit a balsorsról írsz, nem teljesen kizárható, de én nem természetfeletti és paranormális dolgokat látok ebben, hanem az egyén viszonyulását a saját sorsához. Van egy ismerősöm, akit bipoláris depresszióval kezelnek, így bizonyos időszakokban hetekig tartó jókedv jellemzi, azt pedig hetekig tartó mély depresszió követi. Amikor vidám hangulatban van, akkor a felmerülő akadályok nem törik le, hanem megpróbál rájuk megoldást találni. Amikor viszont depressziós, a legkisebb dolgok is tovább rontják a hangulatát. Pl. rossz hangulatában arról panaszkodott, hogy amikor bement a kisboltba kakaót venni, nem volt kakaó a boltban, ebből pedig azt szűrte le, hogy neki soha nem sikerül semmi, még az ilyen dolgokban is szerencsétlen. Ha ezt egy jókedvű időszakban tapasztalta volna, valószínűleg elment volna a legközelebbi boltba, vett volna kakaót és nem azt szűrte volna le, hogy az élete kudarcra van ítélve.

Minden emberrel történnek szerencsétlenségek, akár olyanok is, amik tőle függetlenek, vagy a legminimálisabb esély van meg rájuk, mégis bejönnek. Én pl. 30 éves vagyok, eddig 8x voltam műtőasztalon, 1x rákkal kezeltek (olyannal, ami jellemzően 60 év feletti nőket "támad", én pedig akkor 27 éves férfi voltam), pedig nem dohányzom, 3 sörtől be tudok rúgni és figyelek az étkezésemre is. (Sőt, még heroint sem tolok a vénámba! :D)

A rákig speciel úgy jutottam el, hogy már volt egy időben, még jóindulatú szakaszában felismert daganatom, de olyan hihetetlen szerencsétlenségek és orvosi hibák merültek fel, amikre összességében kisebb esélyem volt, mint egy lottó 5-ösre. Most itt vagyok 30 évesen, és minden nap gyógyszert kell szednem, hogy életben maradhassak.

Csak azért meséltem ezt el, hogy lásd, jelenleg két dolgot tehetek. Vagy elkönyvelem, hogy az egészségem szar, hiszen állandóan beteg vagyok, így most a "koronaszezonban" megásom előre a síromat, belefekszek, mivel a tapasztalataim alapján úgysem fogom ezt túlélni, vagy megpróbálok realistán tekinteni a dolgokra, elfogadni, hogy sajnos a szervezetem gyengébb, mint másoké, így többet kell tennem azért, hogy egészséges maradhassak, tehát nekem küzdenem kell azért, ami sok embernek alapállapot.

Nem kérdőjelezem meg a traumáidat, viszont nekem a "tanult tehetetlenség" pszichológiai fogalom jut erről eszembe. Ezt a hülye paranormális meggyőződést pedig verd ki a fejedből! Ha 3 évvel ezelőtt én is így álltam volna a dolgokhoz, akkor megöltem volna magam azzal a hittel, hogy úgysem lehetek soha egészséges, ennek ellenére úgy tűnik, hogy legyőztem a rákot!!! Nem ismerlek, nem sok dolgot tudok rólad, de intelligensnek tűnsz, és azt gondolom, kár lenne az életedet feláldoznod!

Nekem a fizikai egészségem szar, neked pedig a pszichés, ketten már kiteszünk egy halottat :D

Már hogy ne lenne magyarázat arra, hogy egy gazdag, értelmes, tehetséges ember megölte magát? Attól, hogy ezek a legtöbb ember vágyai, még nem állnak egyenes arányban a boldogsággal. Ha engem kérdezel, nem vagyok meggyőződve róla, hogy a gazdagabb emberek boldogabbak lennének az átlag keresetűeknél, arról pedig, hogy az értelmes emberek lennének a boldogabbak, egyáltalán nem.

Sajnos nem vagyok szakember, de ha jól tudom, a depresszióból eredő hormonális zavar meggátolja a boldogság érzését, ilyen szempontból teljesen lényegtelen, hogy valaki milyen gazdag.

Azt mondod, az én helyemben feladtad volna. (Természetesen nem veszem rossz néven, köszönöm az őszinteséged!) Ez azt jelentette volna az én esetemben, hogy feláldozom a jövőmet, cserébe megszűnik a jelenlegi (mármint az akkor jelenlegi) szenvedésem. Akkoriban egyébként nekem is megfordult ez a fejemben. Jelenleg viszont elégedett vagyok az életemmel, pozitív a jövőképem és izgatottan várom, hogy jövő tavasszal párommal Németországba költözzünk. Azt gondolom, megérte a múltbéli szenvedést a jelen boldogságomért átvészelni.

Ha jól értem, te jelenleg is kapsz pszichiátriai kezelést. Én úgy tudom, hogy ez egy nagyon nehéz út, de minden esetben van esély a gyógyulásra. Mért lenne kizárt dolog, hogy kiszabadulsz a depresszióból és a jövőben boldog életed lesz?