Mit gondoltok arról, ha valaki úgy érzi egy sorscsapás az élete és nincs benne szeretet?

Szia!

Sajnos sokan éreznek így, egyre jellemzőbb a mi világunkra a szeretetnélküliség. A legtöbben saját magukkal, a saját boldogságukkal vannak elfoglalva és sokszor gázolnak át másokon ennek érdekében. A rohanás, ami megintcsak a modern világunk velejárója, szitén nem kedvez a szeretetteljes emberi kapcsolatoknak. Nincs rá idő,hogy igazán odafigyeljenek egymásra a családtagok pl.

Aztán a sok "kütyü" is akadálya a személyes kapcsolatok ápolásának. Egy gyors üzi, pár szmájli és kész is. Hiába van többszáz imerősöd a facebookon, azok közül egy kézen meg lehet számolni az igazi barátokat, akikre tényleg számíthatsz.

Ez egy világjelenség és képzeld, Jézus beszélt is arról, hogy ez fog történni az emberi kapcsolatokkal: Máté 24:12 "A szeretet sokakban kihűl"

Ha sikerül személyes kapcsolatot kialakítanod Istennel, ha tudsz hinni az ígéreteiben egyszebb jövőről, az segít elviselni a mindennapokat.

Amit sugárzol a világnak azt kapod vissza. A szeretet nem az adakozásból áll és néha az erőszak is belefér. A szeretet őszinteség, tisztelet, megértésből áll. Nem a cselekedet a lényeg, hanem a szándék. Hogy amit csinálsz rád és másokra nézve több jót hoz a világnak, mint rosszat. És a törvényeket egyfajta iránymutatásnak tekintsd. De ha jobbat tudsz élj aszerint.

A törvényekhez, szabályokhoz való perverz ragaszkodás teszi értelmetlenné, bábúvá, birkává az embereket. Vedd észre nem tudsz soha olyat tenni, hogy mindenkinek jó legyen. Add és légy önmagad, így olyanok lesznek körülötted, akiknek ugyanaz jó mint neked. Vedd kézbe a saját sorsod és nem marad el a csoda, a mennyország.

#5-ös vagyok. Az erőszak azért fér bele a szeretetbe. Mert ha valakit leállítunk azért, mert másoknak és így magának is árt. Azzal jót teszünk mindenkinek. A világ tükröt tart nekünk, tehát ha valaki rosszat tesz a világgal a sorsa vissza fog fizetni neki (így árt magának, aki másoknak árt).

Elismerem kétes, hogy jót teszünk azzal, akivel erőszakoskodunk. De lehetőséget adunk neki, hogy átgondolja, amit tenni akar. A cél, hogy tanuljon az illető a dologból, tehát hogy jól átbeszéljük a problémát, ami a rosszra sarkallja. De ha ez reménytelen és nem várható el az illetőtől, hogy reálisan lássa a tettei következményét. Akkor csak az erőszak jöhet szóba, ami szeretetnek minősül.