Mi volt a legsokkolóbb amit életedben láttál?
Talán mikor kisebbek vagyunk az ilyen sokkal inkább beleég az agyunkba. Nekem az volt a felfoghatatlan sokk, amikor még facebookot csináltam magamnak 15 évesen és nemsokkal utána ártatlanul böngészgettem állatvédő oldalakat és feljött egy videó, semmi kitakarással vagy homályosítással, tisztán lehetett látni ahogy egy öregasszony odahívta magához és leütötte egy kutyus lábát...
Olyan csillapíthatatlan düht azelőtt aligha éreztem, szerintem ha az a nő elém került volna lecsapom a lábát és addig ütöm amíg mozog... és nemcsak maga ez a cselekedet volt borzasztó, a szívem majd megsajdult hogy az a szegény kutya nemhogy elfutott volna míg amíg tehette, nem menekült, mert hűséges volt egy ilyen hülye asszonyhoz és farkát csóválva ment felé... pedig ha tudta volna hogy egész hátralevő életére megnyomorítja!
Nem vagyok alapjáraton egyáltalán agresszív de ha állatkínzásról hallok felmegy a pumpa. Én csak remélni tudom hogy az ilyen gyökereket megtalálják és elintézik...
Az ablakunk a buszmegállóra néz. Ott állt egy idős néni.
Nem láttam a balesetet, csupán a hangos jajgatásra figyeltem fel: egy nagy kocsi (ami szabálytalanul közlekedett) félrerántotta a kormányt, hogy ne ütközzön össze egy másikkal, és telibe nekiment szegény néninek. Odapréselte a mögötte lévő, derékmagasságú korlátnak.
Ha túl is élte, minden valószínűséggel örökre tolószékbe kényszerült.
Kicsi voltam, szerintem alsós.
Amit én láttam, az nem volt valóságos. Legalábbis akkor még.
Azt álmodtam, hogy anyukám legjobb barátnője mikor fog meghalni. Megmondtam neki, hogy április elején, persze nem nagyon hitték el. Szerintük túl sok horrort nézek.
Végül anya barátnője meghalt április 2-án.
Átérzem az állatosakat, mert én simán megnéztem a horrort, meg a Fűrészt, de egyszer néztem meg egy olyat, hogy "idomítják" a cirkuszi állatokat...
Szerencsétlenek, remélem minden ember aki ilyet csinál keservesen fog elrohadni.
Azóta állatkertbe/cirkuszba se megyek, de már annyi macskát befogadtam, hogy kezdenek a fejemre nőni. Ha egyszer elkezdenek megenni nem bánom :)
Történetnek meg amit saját szememmel láttam: apám kést szúrt magába, hogy anyámat feljelentse....
Akkor sokkoló volt, de jó volt, hogy szemtanú voltam, mert így anyámat nem kezdhették ki.
15 éves lehettem, amikor akkori párommal sétáltam; a szemünk előtt csaptak el egy macskát, hiába próbáltunk ordítani, üvölteni, jelezni az autós bandának, hogy az árokban egy macska, legyenek körülményesek, inkább lassítsanak, mert szemmel láthatólag valami idegi baja lehet a cicának.
Forgatta a fejét, araszolgatott ki az útra, látszott, hogy valami nem oké a cicával.
Majdnem engem is elcsaptak, amikor a cicát felakartam kapni az útról.
A szemem előtt ütötték el.
1 hétig csak bőgtem, kikészültem; mai napig lelkifurkám van, mert hibásnak is érzem magam, cselekedhettem volna hamarabb.
Nem írom le milyen látvány volt, csak ez belém égett rendesen.
Mellesleg 3 másodperc alatt történhetett az egész, olyan sebességgel száguldottak lakott területen.
Belegondolva fizikai képtelenség lett volna nekem gyalog szerrel a cicáért ugrani úgy, hogy senkinek semmi baja ne legyen. Úgy érzem akkor se lassítottak volna, ha egy ember áll ott.
Simán tovább hajtottak a cica után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!