Más is érez "erőt" régi tárgyakban /helyeken?
Én igen. Azt hiszem, tisztánlátás, vagy ahhoz hasonló képesség. Nekem is van ilyen. Természetes, hogy minél régebbi épület, annál több energiát, emléket közvetit.
Na meg amit nagyon sokan látogatnak, azt is több "energia" járja át.
Nálam előfordul, hogy ha egy régi, romosabb ház mellett elmegyek, én is érzek valami kellemetlen érzést, rám telepszik egy rossz hangulat, ami egyértelműen az épület miatt van, elég mellette elmennem. Gondolom, ezek rossz múltú épületek. De egyébként a jó energia is ugyanúgy érzékelhető.
2# sajnos semmi köze a tisztánlátáshoz.
Tisztánlátás = Tisztán látó = Látó.
A többi az szóról szóra így van sztem is.
#3
Akkor nézz utána kicsit jobban.
Ha nem látó, akkor meg érző, mindegy. A kettő közül valamelyik, mert általában tudnak "olvasni" a tárgyak, helyek energiáiból, emlékeiből valamilyen formában.
Lol én olvassak utána te írtad érző!
Akkor hogy lenne látó?
M1
Legyen igazad.
Köszi mindnekinek a válaszokat! :) (Kivéve ennek a szerencsétlen Sajtos Brokkoli nevű felhasználónak)
Van ami békés érzés, igen. De van ami még éppen hogy fel
kavargó, tényleg..
Minden olyan hideg, a tarkómtól a homlokomig mintha megfagynék. A múzeumban például emellé az érzés mellé hogy egy kicsit fojtó légzés, és elég heves szívdobogás. És nem is igazán akartam el menni, vagyis de, de mintha földbe gyökerezett volna a lábam.
Viszont, volt hogy elő személytől örököltem meg pár nyakláncot, és azok is ilyesmi érzést váltottak ki, ilyen fagyot. Szóval nem igazán tudom hogy mi lehet ez.
Kicsit talán kapcsolódik ide, szal, most már van valami olyan módszer, amivel egy chipses zacskóból meg tudták mondani, hogy ki volt a tolvaj, mert a chipses zacskó rögzített valami hangot, és azt lejátszották. Vagy nemtom, kísérlet képpen zenével tutira próbálták. Hogy tehát a chipses zacskóból elő tudták szedni a zenét, amikor már nem is szólt.
Ja meg még volt valami olyan, hogy egyszer egy nő vett valami csodaszép, barna, hosszú ruhát; mindenki dícsérte; de amióta volt neki az a ruhája, és abban ment valahova, onnantól sorozatosan el kezdték érni őt a balszerencsék; és akkor amikor elkésett egy számára nagyon fontos állásinterjúról másfél perccel talán, és nem kapta meg az állást; már tudta, hogy a ruha miatt van; és nem érdekelte, hogy milyen sokba került, szétszaggatta azt a ruhát. Ja és később valaki mondta neki, hogy abba a ruhába valami olyan volt, hogy beleivódott a készítőjének a fájdalma, ami közben csinálta, mert amikor készítette; rossz lelkiállapotban volt. Valakivel ez gyűrűvel esett meg, mondták neki, hogy azonnal vegye le, mert az a balszerencséje forrása; vagy nemtom, lehet, hogy még azt is a ruhánál mondták, de akkor még nem hallgatott rá; de ez két tök külön történet, a gyűrűs, meg a ruhás; de nem emlékszem pontosan.
Ja meg még valaki valami ilyet is mondott; hogyha pl valahol nagyon veszekednek egy családban, és az egyik pl becsapja az ajtót, és mondjuk leesik egy könyv a polcról, akkor az nem azért az ajtócsapódásból adódóan esik le a falról, hanem , hogy ott olyan energiák mozdultak meg a dühből kifolyólag, hogy van, amikor attól esik le a könyv.
Engem is kivert a víz a múzeumban, határozottan éreztem egy nyomasztó erőt.
Nézegettük a Seuso-kincseket, és valami mágikus vibrálás kerített a hatalmába. Nagyon nem tudtam hova tenni ezt az érzést. Nyugtalanító volt és gyomrot mozgató.
Aztán amikor a legnagyobb levesetálhoz értünk, rájöttem, hogy piszok éhes vagyok. Ki kellett mennem a büfébe.
A második sonkás szendvics véget vetett a mágikus és egyben nyugtalanító érzésnek. ;)
Mindig étkezzetek időben!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!