Ez mi? Miért van az, hogy időnként tudom, hogy ébren vagyok, de mégsem tudok felébredni?

Szóval kicsit érthetőbben:

Mondjuk, álmodok valamit. Ilyenkor rendszerint valami zavaró, nyomasztó történetet, ami egy ideig teljesen álomszerű, majd mivel szeretnék kijönni belőle, sikerül is tudatomra ébrednem, tehát rájövök, hogy csak álmodom. Valamiért nem jut eszembe tudatos álmot kreálni belőle és amúgy is túl ébernek érzem hozzá magam, érzékelem a valós környezetem, az ágyat magam alatt, stb.. viszont az álom nem enged. Hiába mondogatom magamnak, hogy ébren vagyok, de hiszen ébren vagyok! Nem tudok visszajönni, nem tudom kinyitni a szemem és az álomkörnyezet is nagyon reális marad. Tehát mintha két tudatállapot közt ragadtam volna. Ilyenkor van, hogy ütöm a falat, meg próbálok nyöszörögni hogy ébresszenek fel. De még sosem kérdeztem meg, hallottak,e valamit a másik szobában. Nekem nem tűnik alvásparalizisnek, bár olyanom is volt sokszor.Alváaparalizis közben csak bénultságot szoktam érezni, de a valós környezetemen kívül olyankor mást nem látok, tehát nekem nincs közben álmom.

Tudatos álmaim is voltak már, azokat meg nagyon könnyű sajnos szétverni és az érzés is más. Az kellemes, ez viszont valami borzalmas. Ilyenkor mindig úgy érzem, sosem tudok visszajönni a valóságba .