Az élet egy büntetés?

Az élet a legcsodálatosabb ajándék, ráadásul csak egy van belőle (hogy előtte-utána mi van úgysem tudod meg ebben az életedben). A büntetés az amit eddig kaptál tőle, vagy ami kijutott - inkább rázd meg magad és igenis döntsd el, hogy mostantól leginkább a jó fog jönni.

Minden nézőpont kérdése, ha szereted a rockzenét:

https://www.youtube.com/watch?v=UZtogtLM7c0

Régen is voltak ilyen gondolataim, mert sosem volt könnyű az életem, de azért elvoltam. Aztán az elmúlt években nagyon rossz dolgok történtek velem, ami ugyan lehetett volna még rosszabb is, de így is maradandó, és minden jel szerint végleges törést és károsodást okozott bennem. Az addigi életem az megszűnt, elvesztettem magamból azt a dolgot is, ami addig még stabil volt. Sosem gondoltam volna, hogy én ezt az addigi időszakot aranykornak fogom nevezni most visszagondolva. Pedig az is olyan élet volt, amit a legtöbb ember nem kívánna magának. Most már csak vegetálok, és rettegek a jövőtől. Fájdalmasan, keservesen jutnak eszembe a régi idők, amik minden egyes nappal egyre csak távolodnak. Eszembe jutnak régi, teljesen hétköznapi dolgok, események, mozzanatok, hangulatok, és egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy mindez miért történt velem. Ezek a mostani életemmel nézve nosztalgikus dolgok, pedig ahogyan írtam, a legtöbb ember szerintem nem kívánná magának azt sem, ahogyan addig éltem.

Olyan ez, mintha valaki egy úszógumival vagy gumicsónakkal hánykolódna a végtelen tengerben, és azt látná, hogy elhalad lassan előtte egy hajó, amire nem tud felszállni, és csak nézi reménytelenül és a végletekig elkeseredve, ahogyan a hajó távolodik tőle a végtelen vizeken.

Hogyha nem járna szenvedéssel, akkor már azt sem bánnám, hogyha holnap nem kelnék fel soha többet, tehát ha teszem azt, csak elaludnék, és úgy halnék meg, hogy nem éreznék semmi rosszat.