Ha a halállal nem szűnünk meg létezni, hanem egy másik síkra kerülünk, akkor az élet tulajdonképpen nem egy büntetés?

Nem. A halálközeli élmények során észlelteknek annyi köze van a tényleges halál után észleltekhez, mint neked az atomfizikához..:D

Az élet azoknak büntetés, akik magukat büntetik. Igaz, hogy néha vagy sokszor nehéz az élet, de ez egy olyan állapot, ami biztos lábakon áll. :)

"Másik sík"

Mit értesz ez alatt? Ugyanis mi 3D+időben élünk.

Ha ennek a térnek másik részében leszünk, akkor is ebben maradunk, ugyanezzel az idővel.

Ha ezen a téren kívüli másik térbe kerülünk (természetesen akkor másik idővel!), akkor hogyan lenne lehetséges az oda-vissza járkálás?

.

Az élet nem büntetés, hanem nemi úton terjedő halálos betegség.

Ha viszont büntetés, akkor minden ember büntetve van, hiszen mindenkinek van valamiért rettegni valója. (A nyomorgónak az éhhaláltól, a gazdagnak vagyona elvesztésétől. A szinglinek a kapcsolat hiányától, a kapcsolatban lévőknek annak megszakadásától. (És így tovább a végtelenségig...)

Alapvetően nem bűnösök vagyunk (számításon kívül hagyva a vallási nézeteket), hanem a lehetőséget érezzük büntetésnek.

"Rendben, hogy a halálközeli élmény nem maga a halál, viszont az egyértelmű, hogy a létünknek nincs vége soha."

Számomra nem egyértelmű, sőt mi több.

Majd 90+ évesen a halálos agyadon jusson eszedbe, amit az imént mondtál. "A létünknek nincs vége soha." :D