Tudatalatti blokkok, félelmek oldására milyen technika, konkrét szakember hozott eredményt?

#2

A félelem maga az a tény, hogy nem akarsz átélni bizonyos gondolatokat, érzéseket, helyzeteket, szituációkat, amik korábban (gyerekkorodban vagy később) érzelmi fájdalmat váltottak ki belőled, ezért tudattalanul ellenállást hozol létre magadban velük szemben. Egy gát alakul ki benned. Ezeknek az ellenállásoknak a halmaza a tudattalan, vagy divatosabb nevén a tudatalatti.

Amikor elkezdesz jelenlétet létrehozni, akkor elkezdenek kisimulni benned ezek az ellenállások. Egyre jobban elhalványodnak, míg végül teljesen eltűnnek. Ha feloldottál magadban minden tudattalan ellenállást, akkor visszakerülsz abba a természetes állapotba, ahol kisbaba korodban voltál. Ennek a folyamatnak a népszerű megnevezése a megvilágosodás.

Hogy lehet jelenlétet létrehozni? Bármi jelenlétet hoz létre, amit tudatosan csinálsz. A legnépszerűbb a tudatos légzés. Csak vegyél minden nap egy tudatos lélegzetet. Nem kell többet, csak egyet. Mint amikor megkér az orvos, hogy vegyél egy nagy sóhajt. Gyerekkoromban is megfigyeltem, hogy egyfajta nyugodtság tölt el, amikor az orvos megkér, hogy sóhajtsak egyet. Akkor még nem értettem, hogy miért, csak később jöttem rá az okára. Maga a nyugodtság abból ered, hogy valamelyest mentesülsz a benned lévő tudattalan ellenállásoktól.

Lélegezgetés helyett valami mást javasolok.

A probléma gyökerére mély beszélgetések során lehet leásni. Nem kell ehhez feltétlenül szakember, csak egy olyan valaki, akiben maximálisan megbízol, és aki előtt ki mersz tárulkozni.

Ha az illető ügyesen kérdez, akkor elképzelhető, hogy néhány ilyen ülés után eljuttok a probléma gyökeréig: kiderül, hogy az adott blokk/félelem/hiedelem miből táplálkozik, és milyen mintán alapszik.

Ha megvan, azután lehet elkezdeni dolgozni a feloldásán. Azt mondják, a tudatalatti "átprogramozása" legalább heteket, de inkább hónapokat vesz igénybe.

Alapja az ismétlés. Sokszor kell vizualizálnod, azaz elképzelned, hogy a probléma megoldódott, olyan intenzív átéléssel, amennyire csak lehetséges. Megerősítő állítádokra is szükség van, amely szintén a kívánt állapotot adja vissza.

Például ha a testvéred árnyékában éltél, és mondjuk a szüleid egész gyermekkorodban azt éreztették veled, hogy te csak másodrendű vagy hozzá képest, egyfajta kisebbrendűségi érzés alakulhatott ki benned. Ekkor érdemes elképzelni, hogy ugyanúgy elfogadnak, mint a tesódat, és megerősítő gondolatokat küldeni magad felé nap mint nap: "Érek annyit, mint a testvérem, a családom teljes jogú tagja vagyok."

2 és vagyok, köszi.

Nagyon egyszerűen fogalmazva, az ember mindig beszél magával.

Tehát előjönnek a rossz gondolatok, és elkezdem lejátszani magamban, hogy mondjuk azért milyen szemét volt velem xy, mert amikor a társaságba mindenki előtt beégetett, mindenki nevetett rajtam .

És még a szomszéd is rajtam nevetett....

Szóval ehelyett azt mondom magamnak, belégzés,kilegzés,

Most felallok a futopadra, legalább 40 percet futok...

Egyszerű példákat mondtam,de erre gondoltál?

Megint én.

Eckhar Tolle azt írja, hogy ne azonosulj a gondolattal. De hogy?

Amire gondolsz azt mindig te vagy.

A futópados és egyéb módszer igazából csak figyelemelterelésnek jó, hosszú távon nem nyújt megoldást.

Tudom, miről beszélek, mert tizeniksz éven át küzdöttem szorongásos hipochondriával, és végigpróbáltam mindent, ami lehetséges: meditáltam, "nem gondoltam rá" (dehogynem), erőszakosan eltereltem róla a figyelmemet, sportoltam, stb.

Addig semmi nem változott érdemben, amíg rá nem jöttem arra, hogy az önbecsülésemmel vannak súlyos gondok, és rejtett bűntudatom van, amiért várom azt, hogy lesújtson rám az élet (például egy betegség formájában).

Tolléval és a tanításaival az a "baj", hogy ő egyik pillanatról a másikra szabadult meg az elméjétől, tehát nem tudatosan kereste a megvilágosodást, és így nem is szembesült azokkal a "problémákkal", vagy jobban mondva illúziókkal, amikkel azok szembesülnek, akik tudatosan keresik a megvilágosodást. Ennek okán pedig hiányoznak a tanításaiból azok a finom részletek, amik igazán segíthetnének az embereknek felismerni magukban a gátakat.

"Eckhar Tolle azt írja, hogy ne azonosulj a gondolattal. De hogy?"

Ne akarj ne azonosulni. Amikor megpróbálsz nem azonosulni, azzal már azonosultál. Minden próbálkozás azonosulás. Az elme próbál bármit csinálni, így nem azonosulni is. Amikor megpróbálsz nem azonosulni, akkor tudattalanul azonosultál. Ne próbálkozz semmivel. Tollénak amúgy ez a tanítása elég káros. Legalábbis én rengeteg fájdalmat hoztam létre ennek hatására. Az, hogy tudatában vagy a gondolatnak, az már maga a megfigyelés. Nem kell még külön megfigyelned. Amire nem figyelsz, az nem is létezik, tehát ha felismered magadban a gondolatot, az már maga a megfigyelés. Te felismered magadban, külön nem kérdezted volna, hogy ne azonosulj a gondolattal.