Meg szeretnék veletek osztani egy történetet. Eddig személyesnek gondoltam, es meg tartottuk magunknak, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lehetett ez. (? )

Szóval. 2 éve történt ez halottak napján.

Anyukámékkal kimentünk a temetőbe mamáékhoz,és ugye olyankor végig szoktuk simítani a sírt. Akkor még semmit nem éreztünk ,nagyon hideg volt,hideg volt a sír is. (Kőből van)

Aztán amikor mentünk volna el,akkor megint végig simitottuk,es anya nagyon meglepodve felszolalt,hogy meleg a sír .. egy nagy részen ilyen kellemes meleg volt.. es nagyon sokáig kb negyed óráig.. én azt akkor nem akartam elhinni. Azóta is szóba kerül alkor biztosak vagyunk benne ,hogy a mamáék voltak. Én hiszek ezekben ,mert velünk rengeteg ilyen történt már, de senkinek nem mondjuk,mert az emberek úgy gondolom nem akarják még mindig belátni,hogy nem csak “mi” létezünk.. na ebbe most nem megyek bele.

Szerintetek? Így akarták jelezni,hogy ott vannak velünk?

Légyszi ne trollkodjatok itt most, ha nem hiszel az ilyenekben akkor hagyd figyelmen kívűl ezt, mert a mamámról és a papámról van szó.