Apukám mesélt egy érdekes történetet (amit neki az egyetemi tanárja mondta régen), ami arról szólt hogy egy orvost megrázta az áram, és ezután zongora művész lett, holott semmilyen téren nem állt közel a zenéhez. Tudtok ti is ilyesmi történeteket?

Törött kezű beteg gipszelés után megkérdi a dokit:

- Ha leveszik a gopszet, tudok majd zongorázni?

- Igen, persze.

- De jó, mert eddig nem tudtam!

.

Ha ármütés következtében tud is zongorázni, ahhoz, hogy zongoraművész legyen, a kottát is kell tudnia olvasni.

A kettő között nehéz összefüggést találni.

Ha mindeki, akit megütött az áram, zongoraművésszé válna, lenne amennyi villanyszerelő, annyi kiváló zongorista.

Most ezt tényleg nem akarom elpoénkodni, de egyszer megrázott az áram engem is, viszonylag kevés, de zsibbadtam és vizet itattak velem.

Azután valahogy rámjött a zongorabűvölés. :D

Valahogy kicsivel jobban megy, mint előtte.

És most tényleg nem hülyülök én ezen átmentem, csak nem leszek tőle zongoravirtuóz.

Az ilyen esetekkel szemben a tudomány jórészt tehetetlen. Fogalmunk sincsen, hogy mi lehet mögötte valójában.

Egy azonban bizonyos; mindannyiunk agya fizikailag ugyanaz, ugyanarra képes. Amiért mégis ennyire különbözőek vagyunk, hogy nem használjuk ugyanúgy. Egyikünknek ez a része fejlettebb, a másikunknak az. A egyes területeken meglévő zsenialitás többnyire születési adottság kérdése, azonban számos terület akár szándékosan is fejleszthető, kinek kisebb, kinek nagyobb kitartással. Tehát elvileg mindannyian képesek vagyunk minden olyan agyi teljesítményre, mint bárki más. Elvileg.

Az áramütés vagy egy villámcsapás produkálhatja néha, hogy egyes agyi területeket aktívabbá tesz. Ez tény. Inkább a miértje a kérdés. Talán összefüggésbe állhat azzal, hogy az agy is "elektromos természetű" - de mondom, ez még megfejtésre vár.

Szóval válaszolva, vannak ilyen történetek, s valószínűnek tűnik, hogy a mechanikája abban áll, hogy egy nagyon erős elektromos hatás egyeseknél aktivizálhat egy addig nem, vagy alig működő agyi területet.

(Uri Geller például egy gömbvillámmal való találkozás után vált a róla közismert képességek birtokosává.)

Ilyen történet rengeteg van, az egyik fantasztikusabb mint a másik, mindegyik arról szól hogy valaki a középszerű életéből egy szörnyű baleset hatására csodálatos változáson ment keresztül és olyasmire lett képes amire addig nem. Hiszi a piszi. Ezek csak kicsit hihetőbbek mint a Pókember születése. :D

Ettől függetlenül az orvosból zongorista lesz egy fokkal hihetőbb mint az hogy egyes történetek szerint mások elkezdenek általuk nem tanult nyelveken beszélni egy baleset hatására. Azonnali nyelvtanulás, a képzés díja tartalmazza a kórházi ápolás költségeit is! Mottónk: "Mi beleverjük Önbe a tudást!" :D

Azt el tudom fogadni hogy alapból tehetséges zongorista lett volna, de csak ezután kezdett el foglalkozni a dologgal akár az áramütés okozta agyi változás akár az átélt eset okozta élet-újraértékelés miatt. De hogy tehetséges lett az áramütéstől azt nem.

Uri Gellerrel kapcsolatban megjegyezném hogy csodás képességei csak akkor működtek ha nem figyelték mit csinál, mikor a szkeptikus bűvész James Randi előtt próbálkozott akkor felsült és egy tévéadásban lekapták amint mágnessel pörgeti meg az iránytűt. :DDD

Illetve az agyi képességek fejleszthetőségéről se vagyok meggyőződve, van az a minimum tehetség ami nélkül elsajátíthatatlan egy készség, illetve van az a foka egyes készségnek amihez tehetség kell. Kb. mint a futás, kb. mindenkinek van 2 lába, de van aki egyszerűen túl lassú, rövidek a lábai és tüdővel sem bírja és van akiből világbajnok lesz, míg a nagy többség erre nem lenne képes. Legfeljebb csak szeretné azt hinni hogy képes.