Megvilágosodás-szerű élménye volt már valakinek?

Hogyne. Teli van velük a Biblia.

Persze! Olvass ébresztő könyveket (pl. David Icke-től) és neked is lesz!

Mindegyiknél igen. Mind valami képzeletet felülmúló formában adta ami kellett.

Igen volt, rájöttem bizonyos összefüggésekre, dolgokra amik addig nem álltak össze a fejemben.

A megvilágosodás mint élmény, csupán az elme énje számára élmény. A megvilágosodás ébredés a test elme azonosságából a jelenlétre, a tiszta tudatra, az abszolútra, a végsőre, arra amit le sem tudunk írni szavakkal, mert nem egy dolog amit körül írhatunk, hanem pont hogy a dolgok forrása, a létezés forrása, és amikor ráébredünk hogy mi magunk vagyunk ez az üresség amiben az univerzum és annak "dolgai" létformái születnek, az az elme énje számára egy nagyon felszabadító pillanat, mert tulajdonképpen az ürességre ébredünk ami örök és határtalan, soha nem született, születés és halál nem érinti, pont hogy ebben az ürességben jön létre keletkezés és elmúlás, azaz születés és halál, ekkor ébredünk rá hogy ahogy maga a létforrás mi vagyunk, úgy minden ami ebben a forrásban megszületik, az is mi vagyunk, hogy minden ami létezik az egy forrásból egyként létezik, ez maga az egységre ébredés. Az abszolút szemszögéből látni és létezni, maga a megvilágosodás, de miután erre a végső valóságunkra ráébredtünk, újra a testünkben találjuk magunkat, és újra átfolyik rajtunk az elme folyama, de mégis valami megváltozott, ez pedig az azonosság szintje az elmével és annak tartalmával. Megeshet hogy egyik nap tiszta jelenlétként ismerünk magunkra és a bennünk kavargó érzésekkel nem kerülünk azonosságba, hiába jön a kétség, harag, stb érzése, nem bonyolódunk bele, de az is lehet hogy pár perc múlva egy élethelyzet azonosulásba ránt, és elragadnak az érzések, aztán újra a tiszta jelenlétből látjuk és éljük meg az élethelyzeteket. Amikor a jelenlétben vagyunk, akkor lehetőség van megvizsgálni hogy mi is az ami azonosulásba ránt, mi az az érzés ami olyan erősen hat ránk hogy kizökkent minket, ilyenkor tudatosan átadjuk magunkat az érzésnek és a végére járunk hogy mi a hajtóereje, milyen gondolatok merülnek fel bennünk az érzést követően, vagy éppen milyen érzések következnek egy gondolatból. Ezzel egy folyamatos megtisztulás következik be, és valami ezáltal megszabadulni látszik, egyre szabadabbá válik, míg végül újra csak a tiszta jelenlét marad, az abszolút szemszögéből való látás, az egység "megélése" úgy ahogy az van, nem pedig elképzelések alapján személyként. Ez lényegében egy középút, az abszolút és a forma énje közti tiszta jelenlét állapot. Az üresség és a forma találkozási pontja. Hogy ezek után kinek milyen irányt vesz az élete azt nem lehet tudni, talán ami blokkolt eddig az megszűnik és teljesen más irányt veszel fel ezáltal, talán ami eddig a vágyad volt, az felismerődik hogy semmit sem jelent már számodra és emiatt egy hobbi ami az életed része volt, talán érdektelenné válik. Bármi történjék is, azt mélyebben éled meg mint eddig, egyre jobban eggyé válsz a cselekményekkel anélkül hogy szelektálnád magadban annak a milyenségét. Ha a megvilágosodás nem mint élmény, azaz nem csak betekintés, hanem meg is marad rögtön a felébredett állapot, akkor ez a fentebb írt folyamat kimarad, a teljességnek nincs szüksége módszerekre, semmitől nem tud már több lenni az ami már teljes.

Igen, nagyon depis voltam egy nap, aztán hirtelen jó kedvem lett nem tudom miért..arra gondoltam mire volt ez jó és minek vagyok Istenem, ha állandóan ilyen boldogtalan kell legyek.. azóta sokkal komolyabb hívő lettem..

Amikor be voltam drogozva mint a szemét . Akkor volt ilyen megvilágosodásban részem :D