Mi okozhatja ezt az évek óta fennálló, sorozatos rosszat?

Nem tudom, hogy hiszek-e, vagy nem a rossz szándékoknak, de már úgy érzem nem tudok ennél többet tenni azért, hogy változzon végre az életünk és elgondolkoztam rajta, hogy lehet, már én kevés vagyok ehhez.

A szüleimnek egész életükben meg kellett szenvedniük mindenért. Többször próbáltak házat, vagy lakást venni, de valamiért soha nem sikerült. Ha ki kellett volna fizetni, hirtelen megszűnt a munka, vagy történt valami, ami miatt nem sikerült. Ha engedély kellett volna, hogy tovább folytathassák a szoba építkezését, nem sikerült. Hitelt is felvettek, hogy legyen hol lakni, az sem sikerült, nagyon nehezen ment, a végén már képtelenség volt fizetni.

El tudták adni a hitelből vásárolt lakást, maradt is belőle egy kis pénz, de elúszott, mert jöttek a problémák.

Bármikor elmentek nyaralni apukámmal, mikor kicsik voltunk, utána hónapokig tartó nyomorban éltek, mintha büntetve lettek volna. Ha egy kis plusz pénzhez jutottak valahonnan, mindig jöttek a gondok és el is vitték a pénzt.

Nem maradt semmijük, kiszipojozta őket a rengeteg munka, stressz. Akkor úgy döntöttek velünk együtt, hogy külföldre megyünk, hátha jobb lesz. (jelenleg külön élünk)

Apukám állandóan beteg, szerencsétlen. Ha Ő elhatároz valamit és véghez is viszi, soha nem jön ki jól. Egyik betegségből a másikba esik. Ha úgy látszik, hogy van esély a gyógyulásra, jön egy újabb gond. Egyre több és több. Hiába szeretnének kimászni a gödörből, valami mindig keresztbe tesz. Új munkahelye lett apukámnak, ahol én is dolgozom. Első napján majdnem leesett a lépcsőn, beütötte a lábát, nem tud menni. Azt terveztük, hogy egészséges életmódot élünk, lesz munkája végre (akárhányszor újra próbált dolgozni, mindig beteg lett és megszűnt a munkahelye, már egyre jobban félünk, hogy mi lesz) , elmegyünk együtt edzeni. Nem, megint másképp alakult. Mindig ez van.

Többször megműtötték apukámat, de mindig nagyon nehezen indult minden ezzel kapcsolatos dolog. Az orvosok tologatták az időpontokat, volt eset, mikor apukám alig kapott levegőt, nem tudott nyelni és igazából nem történt semmi, haza küldték a kórházból. Rengeteg energiájukba telik, mire találnak valakit, aki segít, de valahogy az sem használ teljesen. Mindig így van, mindenhol!

Anyukám már nem lát semmi örömöt az életben, mert hiába próbálkozik ő is, nem sikerül semmi. Már látom rajta is, hogy szegény elkeseredett.

Van két húgom, nem tartják velünk a kapcsolatot. Anyukámat hibáztatják minden régebbi probléma miatt.

Bármilyen programot eltervezünk, soha nem sikerül. Munka, egészségügyi problémák, vagy valami külső tényező mindig bele köp a levesbe (ez nem csak a szüleimnél van így, nálam is). Főleg azoknál a programoknál történik ez, amiket nagyon várunk.

Én úgy érzem, hogy nyomás van rajtam. Mintha lelassultam volna és rossz kedvem van. Egyik nap a munkahelyemen hallgattam a zenét és énekeltem. Észre vettem, hogy vibrál a villany. Nem volt semmi különös érzés bennem, csak mikor át mentem a másik terembe, ott is el kezdett villogni. Haza jöttem, pár óra múlva egyedül ültem a nappaliban és itt is vibrált a lámpa. Sokszor azt érzem, hogy rossz gondolatok találnak meg, próbálok ellene tenni, de nehéz. Nem mondhatom, hogy depressziós vagyok, mert küzdök a jóért és mindent próbálok úgy alakítani, hogy jó legyen! Egyik este rosszat álmodtam, nem emlékszem teljesen az álomra, csak arra, hogy egy lény van a szobában. Eltapostam és tiszta szívvel kívántam, hogy menjen el, akkor arra riadtam fel, hogy éreztem, ahogy megkarmolja a lábam.

Fél évvel ezelőtt a férjemmel egy szállodában aludtunk. Rosszat álmodtam, felriadtam. Akkor láttam, hogy valaki áll a férjem mellett. Nagyon megrémültem. Szőrmés csuklyás kabát volt rajta, az arcát nem láttam, mert sötét volt. Az ágy végére mutatott, de becsuktam a szemem és azt mondtam magamban, nincs ott. Mikor kinyitottam a szemem, már nem volt ott. Nem álmodtam!

Őszintén szólva, így vissza gondolva néha magam sem hiszem el, mert az agyam képtelen felfogni, hogy ez megtörténik.

Nincsenek barátaim, mindig valami olyan dolog jön, ami miatt megszakadnak a kapcsolatok. Hiába próbálok jót cselekedni, legyen az bármi, ritka, mikor jól alakul.

Volt, hogy mézeskalácsot sütöttem a munkahelyen dolgozóknak és volt egy nő, aki megalázóan viselkedett velem mások előtt, az arcán láttam, hogy ő ezt értéktelennek tartja. Tudom, nem nagy dolog, de mikor több emberrel és egyre többször megtapasztalom, hogy hiába adok jót, ritkán jön ki jól, akkor azért elgondolkozom, hogy ez vajon miért van? Most jött egy új munkatárs, szerettem volna megismerni őt, de valaki rosszat mondott rólam és elfordult tőlem az a személy. Nem adom fel, nem fogok meghátrálni, úgy vagyok vele, én próbálkozom, szeretném, ha megismerne Ő is, ugyanúgy kedves vagyok vele, mint eddig. Aki rosszat mondott rólam, az a személy el akart nyomni, mikor jóban voltunk, befolyásolta volna az életem, sugárzott belőle a negativitás. Megszakítottam vele a kapcsolatot. Azóta duzzog és bosszút áll ezekkel a dolgaival. Nem egy ilyen eset volt az elmúlt pár évben. Volt egy pár, akikkel jóban lettünk. Ők is irányítani akartak minket, bele akartak szólni a pénz-, munka-, magánéletünkbe. Velük is megszakadt a kapcsolat.

Anyukám és én is nagyon betegek vagyunk. Egyre több problémánk van. Apukám már sajnos nagyon sok betegségen átesett, vagy éppen halmozódott neki.

A szüleimnek sincsenek barátai.

Nem tudom, hogy ez miért van? Soha nem adjuk fel, mindig próbálunk kikászálódni ezekből, de vissza esünk... egyre nehezebb reménykedni.

Van valakinek ötlete, hogy ezen hogy lehet változtatni? Mit tegyünk, vagy tegyek?

Válaszokat előre is köszönöm!