Ha születésemkor közel voltam a halálhoz akkor az miatt felhetek nagyon a haláltól?

Bizony! Csak nálad kicsit össze van mosódva pár dolog. A haláltól való félelem legtöbbször az élettől való félelemt jelenti. A halál utáni életet vagy nem-élettől való rettegés pedig az elmúlástól való félelem.

Olyan pszichiátert kellene keresned - de nem most, várj pár egy pár évet -, aki segít neked az ún, születési traumát (mert amit leírtál az az) feldolgozni. Ám ha súlyosbodnak a tüneteid, akkor most is kereshetsz valakit, aki tud neked segíteni, de ha lehet, ne pszichológushoz menj, hanem csakis pszichiáterhez.

A világért sem akarom elbagatellizálni a kérdésedet, de ennyi erővel én is félhetnék, mert már voltam (11 éve) kómában. Ráadásul utána a szívemet belül műtötték és ezért nagyon vigyáznom kell, hogy milyen dolgot végzek. Biztosítást nem köt rám senki, mert bármikor beadhatom a kulcsot. Persze állandó gyógyszeres kontrol alatt vagyok, havonta vérvételem van ... de ettől még nincs halálfélelmem. Inkább az van bennem, hogy a halál eljön, ha akarjuk, ha nem. Nincs miért aggódni. Ha szerencsénk van, akkor gyors lesz, ha nem, akkor pech, de akkor is eljön. Nyilván megteszek mindent azért, hogy ne most történjen, ha lehet, de ezzel mindenki így van. Elképzelhető, hogy pszichológiai oka van, de ezen nem kell elmélkedni szerintem. Tenni kell érte, hogy ne történjen meg. Éld az életedet, keress szerelmet, barátokat és ne csinálj világmegváltó őrültségeket, amelyek veszélyt hordoznak magukban és akkor túléled! Fiatal vagy, túl korai még ezen agyalnod.

49/F

#6

Nem is kell tenni vele semmit. Épp ez a titok. Add át magad neki teljesen, és akkor megszűnik. Hagyd, hogy teljesen eluraljon, és akkor feloldódik. Addig fog létezni, amíg ellenállsz neki. Minden félelem már eleve ellenállásból született.

#9

A tudatalatti nem más, mint az egó magja, ami nem is születés után rögtön kezd kialakulni, hanem után 1-1,5 évvel, amikor a gyereket elkezdik a szülei beidomítani.

Kisbaba korodban még nem volt tudatalattid. Akkor kezdett kialakulni, amikor a szüleid nevelésének hatására elkezdtél ellenállni annak, ami van. Az ellenállás hatására elkezdtek ezek a negatív minták elraktározódni a tudatodban, és annak megfelelően létrejött a személyiséged csírája, amit azóta is építgetsz magadban. Ha csak tudatosan fel nem ismered, hogy te nem a személy vagy, ami a tudatodban épül, hanem a tudat, ami teret ad a személynek, hogy épüljön, majd tudatosan le nem bontod magadban. De erre csak nagyon kevesek képesek. Elég nagy szenvedés szükséges ahhoz, hogy képes legyél megszabadulni az egódtól.

A tudat önmagában nem tartalmaz semmit, tehát halálfélelmet se. Ezt onnan tudom, hogy teljesen lebontottam a személyt. Nem kötök meg semmilyen érzést és gondolatot a tudatban. Direkt nem úgy fogalmaztam, hogy tudatomban, mert nincs tudatom, mivel én magam vagyok a tudat. Az egó hiszi azt, hogy neki tudata van. Amikor azt mondod, hogy "tudatom van", akkor valójában az egó beszél. Azt mondhatjuk, hogy egónk van, mert azzal nem helyezzük önmagunkat önmagunkon kívülre.