Miért nem tudom megfejteni az Ikrek csillagjegyű fiúkat?

mert ők sem tudják megfejteni saját magukat, többnyire, azért :) ez a kettősségük miatt van, eléggé zilált személyiségek úgy nagy általánosságban, de nyilvánvalóan árnyalja a karakterüket az aszcendensük, a holdjuk helyzete, és persze a többi planétáé is; viszont az - mondom, nagy általánosságban - igaz mindükre, hogy a napjegyüket jellemző kettősség jele van az életük szinte minden területén, egyszerűbben szólva: az, ami éppen van, az biztosan nem kell, nem jó nekik; ha viszont elveszítik ugyanazt, akkor már megint kell/ene, sokszor fogalmuk nincs, mit akarnak, mi lenne jó nekik, csak annyi biztos, hogy ami éppen van, az tutira nem. ők ilyenek. nehéz velük együtt élni, és abban ne is reménykedj, hogy megváltoztathatók, mert nem. ők azok, akik tíz, húsz, harminc év múltán sem nőnek fel, agyban (szívben) ugyanolyan gyerekek - értsd: éretlen személyiségek - maradnak, mint voltak. és persze nyughatatlanok. örökmozgók, nyüzsgők, idegesítőek, akik körül mindig zavaróan vibrál a levegő.

/persze, durván általánosítottam most, de konkrétumok nélkül, ilyen kevés infóból csak ennyit lehet kihozni most, így hirtelenjében/

és hogy van-e esélyetek együtt lenni hosszabb ideig? persze, miért ne lenne, feltéve, hogy nagyon-nagyon alkalmazkodó vagy, végtelen türelemmel, és tűrőképességgel, mert amint mondtam, ő nem változik, viszont hűtlen, nem csak a szerelmét csalja meg, de a barátait is; és nem csak testi értelemben, hanem a barátságot, szövetséget is elárulja szemrebbenés nélkül; továbbá nincsenek erkölcsi gátlásai, hazudik szemrebbenés nélkül (gyakran pszicho-, ill. szociopata), és még sok minden másra is képes, de nem akarlak elkeseríteni... egy biztos, nem a legalkalmasabb társ-jelölt, ha az ember nyugalomra, megbecsülésre, hűségre és stabilitásra vágyik.

de ha az az életfeladatod, hogy egy ilyen emberrel kűzdj egy életen át, vagy akár csak pár éven, vagy hónapon át, akkor ő a legmegfelelőbb ember számodra, hogy "életleckéket" végy tőle - vagyis rajta keresztül -, viszont ha nem, akkor azt ajánlom, futva menekülj a közeléből, és vissza se nézz. (már ha jót akarsz magadnak;)

látom, problémáid vannak az indulatkezeléssel, kedves előző... na meg az elvont gondolkodással is, ui. én - ahogy írtam is - csupán általánosságban beszéltem az ikrek jegy jellegzetességeiről, ebből nálad hol következik az, hogy bárkit konkrétan analizálni akarnék itt? nyugi, nincsenek efféle ambícióim, nyilván ismerni kellene az alanyt egy alaposabb karakterelemzéshez, és a kérdező nyilván ismeri is, majd ő leszűri, hogy mit talál használhatónak az általános jellemzésemből; nem is értem, miért nem hagyod rá, csak nem te is - ikrek jegyűként - érintett vagy? de, jó, hogy szóltál, mert az indulatkezelési problémák ugyancsak jellegzetes ikrek sajátosság, ezt ki is felejtettem. (;)

amúgy a pszichológia tudományáról hallottál esetleg? ennek - és annak sem - közre nincs se ezotériához, pláne nem az ezotévé-szerű baromságokhoz, pusztán karakterisztikáról van szó, az asztrológiai szimbólumok - jegyek és planéták - ui. jól leírják az egyes archetípusokat, amelyek azután keverednek (különböző bolygók és jegyek kölcsönös együtthatásának eredményeképpen), az asztrológia segítségével pedig ezek a karaktervonások jól beazonosíthatók, leírhatók, ami kiegészíti, segíti az analitikai munkát, a pszichoterápiás gyakorlatot pl., nem véletlenül használták/használják elismert szaktekintélyek is gyakorta az asztrológia önismereti modelljét, analógiás rendszerét; C. G. Jung neve ismerős esetleg, vagy Fritz Riemanné? Ha nem, sajnálom; és kérlek bővítsd a tudásod, mielőtt a billentyűidnek esnél legközelebb, mert ha fogalmad nincs, miről is van szó, minek szólsz hozzá... unatkozol? :)

"ezt másnak nem mondanám el..."

Nehány lánynak mondtam már ilyet, persze füllentés volt benne. Nem rosszindulatből, vagy mert hülyének néznék bárkit is, csak azért, mert ezzel is bizalmasabb légkört akartam teremteni. Az ilyen "kommunikációs technikák" mindennaposak az ikreknél, ez a mondat pl. mindenképp pozitív a maga módján... :)

Az ikrek között is sok az eltérés, nem mindenki hazudik és csal folyamatosan. Hangulatemberek (legalábbis én az vagyok), ezért néha nincs jófejkedés olyanokkal sem, akik amúgy fontosak. Ez nem titokzatosság, ez szimpla hangulat kérdése.

Nyugodtan próbáld meg a kapcsolatot, ha úgy alakul, unalmas biztos nem lesz (visszajelzések alapján állítom).

Igen, valóban nagyon hazudósak, a szavatartást mint olyat, hírből se ismerik, de ennél is nagyobb gond velük, hogy született sz*rkeverők, szinte lételemük a zavarkeltés, a mások háta mögötti kavarászás, és minél nagyobb a zűrzavar körülöttük, annál inkább elemükben érzik magukat. No és bizalmaskodnak, ahogyan az utolsó hozzászóló is írta, az általa kavart katyvaszban ide is, oda is felajánlják a diszkréciójukat meg az "önzetlen" segítségnyújtást, mintha nem is ők csinálták volna az egész gebaszt.

Aztán ott van még a már említett patológiás hazudozással az egyik, ha nem a legnagyobb probléma, hogy képesek minden csip-csup lényegtelen apróságban is hazudozni, maguk sem tudják megmagyarázni, hogy miért. És teszik mindezt olyan profizmussal, hogy egy idő után már a hazugságaikat érzik valóságnak, és a realitás helyét szépen átveszi ez a hazudott saját valóság náluk. Ezért gyakran nem is érzékelik, hogy hazudtak, sértésként élik meg, ha számon kérik vagy szembesítik őket egy-egy rajtakapás során. És a memóriájukban az idő múlásával egyre inkább a hamis emlékképek kerülnek túlsúlyba a valós múltjukkal szemben, emiatt megbeszélni velük igen nehéz a problémát... De tény, unatkozni nem nagyon lehet mellettük. :D