Nyilas nő vagyok. Életem szerelme Okt.25-én született, de semmilyen skorpió vonása nincs-ellenben mérleg sok. Az összes hor. Szerint nem illenek össze (nyil-skor). Ilyenkor mi van? Ez amiatt zavar, mert semmit nem tudok kettőnkre értelmezni-hor-t.

Nem olvastam el a közbenső kommenteket, de ennek a válasznak semmi köze nem lesz a lecs*széshez... bár elég furcsa nekem, amiket írsz.

Azt mondod tulajdonképpen, hogy az embered azért olyan kifogástalan, mert egyáltalán nem skorpiós. Nem tudom, neked hány tucat skorpióval lehetett negatív tapasztalatod, de azért ez egy kemény előítélet. Tényleg mellbevágó, hogy elvileg dupla értelmiségi vagy, mégis ennyire diszkriminatívan viszonyulsz ehhez. Ha hiszel a horiban, akkor gondolom, tudod, hogy az aszcendens is nagyban befolyásolja azt, illetve ha a Napot figyelembe vesszük, akkor nem mehetünk el a többi bolygó hatása mellett sem. Talán ezért különbözik az itt leírt pasas az eddig megismertektől. Pötyögd be valamelyik oldalon az órás, perces születési időtöket, és ismerd meg a többi tulajdonságotokat is, ha kicsit megalapozottabb szemléletre szeretnél szert tenni.

Szia!

Én is nyilas vagyok és a párom okt. 25-én született, leírom, hogy milyennek látom a kapcsolatunkat.

Engem még senki nem szeretett ennyire. Akármilyen piti kis gondom volt ő már rohant hozzám, hogy segítsen, mindegy, hogy hol volt, vagy épp éjjel két óra volt, jött, vigasztalt, nyugtatott, felvidított. Bújik, puszilgat, simogat, nem csak az, hogy fú ugorjunk az ágyba és bumm-bumm. Valahogy képes kizárni az egész világot, mióta velem van, csak én érdeklem. Nem vagyok egy dögös csaj, ezért eléggé önbizalomhiányos voltam és a kapcsolatunk elején( kb fél éve jártunk) szemét módon felkértem egyik iszonyatosan szép barátnőmet, akit ő nem ismert, hogy flörtöljön a párommal, hátha belemegy, hisz csak rosszat hallottam a skorpiókról hűség terén, de a hapsim totál lesz@rta. Azóta bízom benne és ez annyira jó.

Hajlamos viszont magában tartani a problémáit és magában őrlődni, valahogy ilyen magányos harcos típus. A családjáért,( mert azóta házasság, gyerek is van) mindent megtenne, bárkinek nekimenne, még vesztésre álló helyzetben is. A tenyerén hordoz, amit szeretnék mindig az lesz, kivéve, mikor nagy marhaságot akarok elkövetni, mert akkor elmagyarázza, hogy szerinte miért hülyeség, azután duzzogok, majd belátom, hogy igaza van. Bárhová elenged a barátnőimmel, amikor csak akarok, ilyenkor néha vacsorát is csinál, mire hazaérek.

Az tudja megőrjíteni, ha valamit nem tud megteremteni nekünk. Ez akkor is így volt mikor még csak ketten voltunk. Például egy időben le volt égve, nekem pedig éppen összetörték a kocsimat és csak hajnalban tudtam volna bebuszozni melóba és éjjel haza, ezért képes volt leautózni minden nap és este haza, csak, hogy elvigyen, hogy nekem kényelmes legyen, viszont így minden pénze elment a benzinre és mindig késett munkából, majdnem kirúgták. Jó, tény, én itt elég szemét módon kihasználtam a helyzetet. Nem akarta belátni, hogy ez így nem fog menni, ezért kölcsönt vett fel és vett nekem egy olcsó kis használt autót. De addig ette magát, hogy ott a probléma, és neki kell megoldani, nem nekem. Nem tudom, mennyire vagyok érthető, de nem tudom másképp mondani.

Kérdeztem mostanában, hogy miért én kellettem és nem valami dögös nőci, erre azt mondta, hogy az fogta meg bennem, hogy törődöm vele a kezdetektől, és nem vagyok hülye. Hiába lenne egy bomba nője, ha az illetővel nem tudna bármiről beszélgetni, mert szerinte velem lehet és nyitott vagyok mindenre. Szerintem amúgy nem vagyok.

Amit még imádok benne, hogy fantasztikus humora van, állandóan röhögünk, komolyan néha a könnyem is folyik.

Az ágyban még ma is az a fontos, hogy nekem jó legyen, ha mégsem így sikerül, magában keresi a hibát, pedig simán csak fáradt vagyok, vagy máshol jár az eszem, bár ez utóbbi egy skorpióval szinte kizárt. Ja és imád csókolózni, ami remek, mert én is.

Amúgy az igaz rá, hogy bosszúálló és nem felejt, bármilyen kis ügyről van szó és élvezi, hogy elégtételt vehet. Az is igaz, hogy vannak dolgok amik kiváltanak belőle csak úgy hirtelen, bombaszerűen reakciókat, amikor én pl leblokkolok ő pedig cselekszik. Mondjuk mikor két férfi jött szembe velünk a nyílt utcán és egyikük akkorát köpött, hogy ráment a gyerekünk ruhájára, de nem akarattal, elnézést is kért, de a férjem egyből nekiugrott, és mint egy mániákus, eltorzult arccal csépelni kezdte. A hapsi haverja persze lecsapta szegénykémet, de ez várható is volt, mivel nem egy kigyúrt típus, bár sportos. Máskor viszont belénk jöttek autóval és teljesen toleráns volt az elkövetővel, még ő vigasztalta a bácsit és bekísérte a kórházba.

Valahogy nem lehet teljesen kiismerni még ennyi év után se (14 év), és ez már így is marad.

Szeret fejlődni, mindig motivált, mindig tanul, új dolgokba fog. Szeret utazni, szereti az állatokat, minden félét, elfogadta a családomat, akik sajnos elég semmirekellőek (piás apa, tesó) és ők is számíthatnak rá mindezek ellenére.

Ő olyan mint egy nagy védőburok, ő a tökéletes társam, még egy ilyet nem hiszem, hogy valaha találnék.

Ahogy írtad: " ...eltéphetetlen szerelem kapcsol össze minket, ami harmonikus és működik." Én ugyan ezt érzem.