Vannak álmaim, amit később bekövetkezni látok. De már nem csak álom formátumban, hanem éber állapotban villámképeket is látok, amik később bekövetkeztek. Mi lehet ez? Már félek az álmaimtól!

Én ugyanígy álmodtam meg hogy elriasztom a legjobb barátnőmet és hogy hallucinálni fogok. Bár ne lett volna igaz, és ne valósult volna meg. mejutka 23/l

mejutka vagyok megint: és egyre nagyobb hibákat követek el mert a barátaim nem értenek meg és menekülnek.

megkérdezhetem hogy hány éves vagy? és hogy hiszel-e a negatív energia öngernerálásában?

Egyébként próbáld pozitív gondolatokkal helyettesíteni és előtte mondd azt hogy töröl töröl töröl

mejutka vagyok megint én is próbáltam elhessegetni de hónapokkal később bekövetkezett a valóságban. A mai napig küzdök a barátaim szeretetéért mert a megnemértettség az ami rosszat hoz ki belőlem. Mármint azt hogy sorra hibázom és minél jobban távolodnak annál többet és annál súlyosabbat. És elintézik azzal hogy hülye és beteg vagyok pedig teljesen egészséges vagyok és az égvilágon semmi bajom azt leszámítva hogy a megnemértésből származó menekülést nagyon nehezen és érzékenyen viselem. A mindenem az hogy adjak az embereknek de egyre lejjebb kerülök és nem értik hogy miért. És úgy érzem rám senkinek nincs szüksége és ne mondd azt hogy keressek új embereket nem értik hogy minden ember pótolhatatlan drága kincs. Nagyon fájdalmas sebet téptél fel.

ne haragudj megint sikerült kiborulnom mint mindig amikor nem értenek meg. senki sem tudja hogy én előre láttam álmaimban az akkori jövőt. mejutka

ha ez így van, én örülnék neki, hogy belelátok a jövőbe, és ki is használnám ezt.

utolsónak bár ki tudtam volna védeni mejutka vagyok

mejutka vagyok: azt írtam hogy öngyilkos akarok lenni de azért mert édesanyám majdnem megfojtott részegen. Tegnap is írtam egy másik barátnőmnek hogy öngyilkos akarok lenni. Teljesen kiborulva persze. Én imádom az életemet és nem dobnám el önkezemmel. Én mindig is hosszú tartalmas életet akartam, de nekem életcélom az emberek lelki segítése. Én akkor vagyok valaki a saját szememben ha segíthetek az embereknek. Nekem ez adja a tartalmasságot. Egyre lentebb vagyok mert menekülnek úgy hogy nem értenek meg. Van magánéletem is igen de ott meg gyakorlatilag senkivel nem tudok megosztani semmit mert nem állnak velem szóba. Hiába írok levelet. És még rajtam csodálkoznak. Én reménykedem hogy megértenek egy napon és nem hagynak magamra. Velem senki sem örül és nem is vigasztalnak. És nem adják meg hogy segíthessek. Hogy részt vehessek az életükben. És akkor csodálkoznak hogy negatívan beszélek magamról és azt mondom nincs szüksége rám senkinek. Az lehet hogy nekik jó hogy menekülnek és én mindig is olyan voltam hogy mások érdekeit nézem de nekem nagyon nem jó. Közben féltenek és azt akarják hogy boldog legyek. Engem nem félteni kéne hanem jó lenne ha megértenék mitől lennék boldog. Nélkülük nem fog menni.