A sorsunkat mi irányityuk, vagy a sorsunk meg van írva? Melyik az igazabb?

"Ha elhiszed hogy te írányítod akkor úgy van"11:37

-és mikor teljesen elhiszed magadnak, hogy te irányítod a világot, amiben élsz, akkor esik a legnagyobb tégla a fejedre

"Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

mint nagy darab kő, a valóság."

/József A.

Mindaz, aki sorsának indító rugóit kutatja, olyan ismeret birtokába akar jutni, melyről éppen ő egyszer már tudatosan és önként lemondott. Lemondott azért és akkor, amiért és amikor világos volt előtte e lemondás fontossága. Mindenkinek az élete célját kell meghatározni, éspedig konkrét módon, gyakorlatilag megvalósítható lépésekben.

Sors

Sorsunkat mi választottuk magunknak! Mindannyian olyan sorsvonalat hoztunk magunkkal születésünkkor, amelyben át kell alakítanunk gondolkodásunkat Amikor valaki a Földre születik, akkor szükségszerűen egy meghatározott zenekarba születik bele. A hasonlat egy kicsit azért sántít, mert bár ott látjuk, hogy melyik az a zenekar, de Földre születésünk után ez nem automatikusan történik. Sok ártó erő próbál más zenekarba terelni bennünket. Ezeknek ellent kell állnunk! Nem elég a testi vonzalom, sem a szellem, sem a lelki önmagában. Egyszerre van szükség mind a háromra ahhoz, hogy abba a karba kerüljünk, melyet ott világosan láttunk magunkénak. Kemény, önfegyelmező, értelmet komolyan működtető harc következménye lehet csak az, hogy megtaláljuk és fölvállaljuk a nekünk megfelelő, a minket

megillető kart, azaz sorsunk vonalát. Ehhez viszont tudás kell és ezt a tudást bizony nem szabad siettetni, mert az ősellenség úgy akarja megrontani az érettebb lelkeket, hogy sietteti őket. Pedig a bölcs és türelmes várni tudó tudja csak a meglátott jót, megvalósítani. Meg kell tanulni a Várni Tudást! Azaz legyünk Alázatosak.

A végzet pedig a nem átgondolt, türelmetlenség következtében hozott rossz döntéseink és lépeseink együttes velejárója. Ahogy döntesz az lesz a végzeted is. A fentiekből kiderül nincs véletlen, csak tudatos sorsvállalás van.

Örök rossz sors nincsen. De van örök fejlődés. Így döntéseink sorozata örökké meghatározza azt az esetleges különböző irányzatot, amely jó vagy rossz irányban viszi el életünk fejlődését.

Az „örök sors” tehát nem a jó vagy a rossz megrögzöttségét akarja jelenteni, hanem azt a folyamatot, amelynek örökkön örökké ki van téve minden teremtett szellemi lény.

Igaz, a mennyek országa örök. A fejlődés iránya ott már nem változik. De csak az iránya nem változik! Maga a fejlődés soha nem áll meg. A „látás”, „szeretés”, „szeretés”, „látás” egymást állandóan erősítve, lendítve viszi tovább életünket (1Jn 3,2). A ROSSZ iránya nem lehet örök, de az a fejlődési sors, amely a természetünk lényegéhez tartozik, érdemjegyeink alapján módosulva ÖRÖK.

Szerintem mindkettő igaz.

Miért ne lehetne, hogy vmilyen szinten van egy előre lefektetett utad, ÉS emellett te hozod meg azokat a döntéseket, amelyek meghatározzák az életedet?

Szerintem az a bizonyos felsőbb erő... az Úr, Allah, a Szellemek, a Teremtő, Józsika, Isten, vagy nevezd aminek akarod... jól megtudja szervezni a dolgokat... :)