Az nem hazugság ha valaki nem veszi észre a hazugságomat, sőt én nem hogy hazudozó vagyok, az egész személyiségem hazugság, kb 7 évesen kezdtem el különböző, tőlem független személyiségeket alkotni, nem vagyok rá büszke, nem tudom mi történt de valami miatt annyira utálom saját magam, hogyha próbálnám se lehetnék önmagam, nem manipulálok, az nekem túlságosan kis tészta, egyszer egy lánnyal elhitettem hogy ismerem az anyukáját, elkezdtem mondani neki hogy szép nő és a haja meg olyan barnás igaz? Erre valaszul azt kaptam hogy barnás szőke, mondom igen így gondoltam aztan igazából ezt folytattam amíg el nem kezdett faggatózni hogy de mégis honnan ismerem az anyukájàt, kicsit elmebeteg vagyok, így hogy senki sem ismer igazán vajon honnan tudhatom hogy kedvelnének e, nos az a baj hogy az emberi fajt könnyű megtévesztésre bírni, ha egyszer kib*szott okos vagyok, aztan hirtelenjében 0-24 be mint egy ügyetlen gyerek, az illető hogy nem emlékszik rà hogy okos voltam? Màr kezd kissé elegem lenni, mindig az emberek valódi arcát kerestem, de olyan unalmas hogy sosem találok semmit csak egy embert, “dac” “gőg” “önzés”, szánalmas beprogramozott tulajdonságokat hogy nem tudja leaggatni magàról valaki? Ami meg a kapcsolatomat illeti, igen most éppenségel gyerekes vagyok, ügyetlen, elveszett nagyjából az ihletem, nemtudom mit tegyek már másfél éve gyerekeset jàtszok, gondoltam kitalálom addig hogy na mit fogok tenni, de nem sikerül. Páromat jellemezve, “ragyog” ha bemegy egy boltba ugy megy vegig a bolton mintha piros szőnyegen sétálgatni, imádja, epekedik érte hogy más nők megnézik, folyton arrol beszel hogy en lehetnek a kis szerelme a többi lány meg lehetne a dugópartnere, ez kérem igazán menekülős szisztéma, őszintén szeretem, de minden màs érzelmem, düh, kedvesség stb stb.. csak kitaláció, talàn meghibásosott az agyam, de ezeket az érzelmeket képtelen vagyok produkálni, amit pedig még tudni kell, hogy ő azt mondja hogy senki sem érdekli, de sokkal jobban érdeklik őt az emberek mint bárki is gondolnà, csakhogy ezzel szemben én lehet k*rva szar ember vagyok, de bàrki akivel jóba vagyok, bárki akit ugymond “szeretek” barátkènt akàrmikor hátbaszurnám ha ezt kellene tennem, de nem teszem, nem kedvességből, csak mègis miért tenném? Annyira nem érdekel a bosszú sem, de ha akárnám bárkinek az életét tönkre tudnám tenni, de mit érnék el vele? Boldog lennék? Na az biztos hogy nem, életem soràn sosem éreztem magam boldognak, de mégis próbàltam mindenkit boldoggá tenni magam körül, még akkor is ha ez engem egyáltalán nem tett boldoggá, és a párom nem boldog velem, mondhatni kezd gyűlölni, nem tudom mit tegyek, mivel szeretem, azt szeretném ha legboldogabb élete lenne mellettem, tudtommal sosem bántottam még meg szándékosan, sosem kiabálok, sosem szidom, nem ártok neki, ő mégis a világ legszarabb emberének tart engem, ami némileg lehet igaz is, ha objektíven ítélem meg magam akkor tényleg az vagyok, de vele nem, neki okot biztos hogy nem adtam hogy így erezzen, viszont szamtalanszor megkapom hogy mas ilyen, mas olyan, mas ezt teszi, mas azt, igazából tudom hogy a lelkem mélyén egy nőre vágyik, aki indulatos agresszív, és irànyítja őt, próbáltam ilyen is lenni, de valahogy ez az egy dolog fog ki rajtam igazán, az indulatosság kiszámíthatatlan, nem tudom pontosan megmondani hogy màs hogy cselekne egy adott dologban, csak segítség, ugy gondolom elvesztem!