Mik a tapasztalataitok a mérleg férfiakról?

Nekem több mint egy évig volt dolgom egy mérleg férfival. Csak azt tudom elmondani hogy ő milyen volt, nem tudok kollektíven beszélni az összesről.

Ő a világ legkedvesebb embere volt, megértő, figyelmes, igazi úriember, viszont elképesztően tutyimutyi, tehetetlen, manipulálható és papucs. Nem én manipuláltam, hanem valaki más. Amit egy idő után nem tudtam tovább tűrni, és dobbantottam, akárhogy is fájt, pedig tudtam hogy ilyen jó embert nem találok többet.

Folyamatosan egyhelyben lebegett, nem volt képes kimozdulni a komfortzónájából és lépni, mert nagyon gyáva volt. Mindenen a végtelenségig rugózott, hogy így lenne jobb vagy úgy, végül soha nem választotta egyik opciót sem, döntésképtelen volt mint amikor a mérleg nyelvei egyvonalban vannak és egyik oldal sem tudja lenyomni a másikat. Mellette az állandó ígéretekről és az állandó várakozásról szólt az életem. Majd így lesz, majd úgy lesz, majd majd majd. Nem tartott be semmit amit ígért.

De remekül el lehetett vele beszélgetni mély, fontos dolgokról, ami nagyon hiányzik, mert a mostani nyilasommal nem lehet.

Hozzám állítólag illenének, de engem idegesítenének hosszútávon. Nekem az őszinteség, bátorság és tettrekészség ami nagyon fontos egy férfiban, tapasztalataim szerint ez a mérleg férfiakra nem jellemző.

Kedvesek, de konfliktuskerülők, sosem merik vállalni a véleményüket, mindenkinek meg akarnak felelni, ettől eléggé simulékony a természetük. Szerintem alacsony is a lelki tűrőképességük emiatt. Tényleg tutyimutyik.

Igen, ezt kihagytam. Az én mérlegem is túlságosan adott a külsőségekre, kifejezetten felszínes volt.

Ez olyan dolgokban nyilvánult meg pl hogy mindig a legújabb almás telefon kellett neki, hogy mások lássák hogy neki micsoda státusza van, aztán folyamatosan azt hangoztatta hogy ő a világ legnagyobb kutyabarátja, mégis furcsálta hogy én soha nem vennék állatot pénzért, mindig menhelyről vagy utcáról van kutyám, ő meg megvette a háromszázezres kutyát miközben teli vannak árva kutyákkal a menhelyek.

Mindig az volt a fontos hogy mások mit gondolnak. Hogy lássák (vagyis higgyék) hogy ő teli van pénzzel. Közben pedig egy hatalmas adóssághalmazt görgetett maga előtt.

És igen, a konfliktuskerülés. Ezért is volt olyan tutyimutyi és manipulálható. Mert bólogatott mindenkinek mindenre, csak nehogy valami rosszat gondoljanak vagy mondjanak róla.

Most hogy így visszagondolok, itt is tökéletesen megmutatkozik a kettősség, a mérleg két nyelve. Mert tényleg soha senkivel nem tudtam olyan jókat, tartalmasakat beszélgetni mint vele, különösen magas volt az érzelmi intelligenciája, viszont ha a többi dolgot nézem, ez számomra mind taszító egy férfiban. Főleg a felszínesség, a kirakatéletvitel.

És érdekes módon ő volt életem szerelme. De örülök hogy túl vagyok rajta.