Mit jelent? Völgyben egy hatalmas sereg ellen, egymagam számtalan. Al kategória: reinkarnávió és karma, parapszihologia (olvasás utánni ajánlat! Bár utánna imertem meg, teljesen tiszán, segít vissza idézni a történetet, álmot: Carl Orff-O Fortuna)

Álmomban, egy völgy elött álltam, szemben a vöröslö nap sugara megvilágította az elöttem moralyló domb tetejét.

Sötét zászlók, lándzsák tömkelege, néhol lovasok, de főként a siakok, görgetege, míg a szemellát. A vonuló sereg lassan de határozottan közeledett, elérték a völgy alját majd az egy-negyedét, már hallottam léptük moraját, a vértjük moraját.

Nagyjából a felénél lettem figyelme a karomból kéken lassan csepegő vérre, (energiára?), melynek minden eggyes cseplyéből egy-egy alak emelkedet ki, minden eggyes cseppel egyye inkább belepte a völgy felém eső részét.

Az utolsó negyed, már láttam az elöttem álló horda bordó fekete vétrjét, az eltorzult arcokat, és az elborul tekintetük...csipp-csepp!Körül tekintettem s láttam, hogy a a már két sereg azonos erő viszonyokkal áll egymással szembe. de mind közül csak 3 személyt jegyeztem meg, egy nálam fejjel magasabb vikinget, egy kaftánt hordó lovast és egy kékruhás (talán amcsi) tisztet. Rövid párbeszéd után, ez hangzott el "Mi vagyunk te, s te vagy mi, természetes hát, hogy magunkon segítünk!"

E mondat után az ütközet, nem következett be, bár már oda kellet volna étniük, mire újra feléjük szegeztem szemem eltüntek, mintha ott se lettek volna. Csak a felkelő nap ragyogó korongja emelkedett méltóság teljesen az ég felé...ezután keltem csak fel.

Mit jelent?