Szerintetek lehetseges hogy minden almunk egy-egy pahuzamos vilagban elo enjunk vilagaba/eletebe tekintunk be?

Álmainkban a saját kis asztrál világunkban teremtünk magunknak, gondolataink teremtő erejét ki- és felhasználva. Ez a teremtés csak addig marad fenn, amíg azt álmodjuk, utána esetleg emlékként él tovább.

Álmaink legtöbbször a mindenkori lelki világunk pillanatképei. A vágyaink, a félelmeink, a traumáink, a fel nem dolgozott érzelmeink törnek ilyenkor a felszínre - sokszor szimbolikus formában -, hogy azok fel- és/vagy megoldódjanak, és a lelkünk ezáltal megnyugodjon. (Kisebb részben, ha kitekintünk a saját asztrál világunkból, előfordulhatnak azonban előző életekbeli, vagy lehetséges jövőbeli képek, vagy valós találkozások is.)