Régen történt, de kíváncsi vagyok arra, hogy mással is történt-e ilyesmi? És mit jelenthet az, ami most történik velem?
Sziasztok!
Kicsi voltam. A szomszédban egy kedves néni lakott, akit nagyon szerettem, és minden egyes nap átmentem hozzá sütizni, beszélni, játszani. Mivel a lánya és annak a férje autóbalesetben haltak meg, és ő is jelen volt (szörnyű élményben volt része ekkor, de azt hagyjuk...) ezt sosem tudta feldolgozni. A férje is mellette halt meg az ágyon, ezt se tudta feldolgozni. Tehát lelkileg már nagyon gyenge volt, unokája sem volt, engem viszont annak tekintett. Sosem hívtam Giza néninek, mindig Giza mamának. :)
7 éves koromban viszont egy nap azt a hírt kaptam, hogy meghalt. Nem is értettem, hogy ez mit jelent, csak azt tudtam, hogy többé nem mehetek át hozzá.
Aznap este vele álmodtam. Álmomban nála voltunk, és órákig beszélgettünk. Az álmot is több órának éreztem. Elmagyarázta, mi történt, mit jelent a halál. Mondta, hogy fájt neki, hogy búcsúzás nélkül kellet itthagynia, de kapott egy lehetőséget(tehát az álmot). Elmondta, hogy az unokájának tekint, és nagyon szeret. Egyszer csak így szólt (pontosan emlékszem): "Mennem kell. Egyszer téged is szólítani fognak, de remélem, boldog életet fogsz élni. Várni foglak, Hajasbaba." És mosolygott, majd felébredtem. Anett a nevem, de mindig Hajasbabának hívott.
Furcsa, hogy sosem meséltem az álomról, hiszen azt hittem, hogy ez teljesen magától értetődő. Ha az életben nem tudott elbúcsúzni, akkor megjelnik az álmunkban. Azt hittem, mindennapos eset. Mostanában gondolkozom ezen egyfolytában, mert hallani szoktam ahogy valaki szólogat: "Hajasbaba... Emlékszel rám?"
Nagyon ijesztő. Lehet, hogy erről beszélt az álmomban? Hogy egyszer szólítani fognak? Csak abban reménykedek, hogy az ő szóítása nem jelenthet rosszat, hiszen szeret.
Mit gondoltok? Veletek történt hasonló? Mit tanácsoltok?
15L
Én úgy mondom hogy ha valakit nagyon szeretsz, annak a halálán még felnőtt korban is legalább 1 év kell mire túlteszed magad, szóval mire eljutsz oda, hogy nem sírsz minden nap utána.
Egy 7 éves gyerek viszont még az sem biztos, hogy sírni fog, mert fel sem tudja fogni egyből hogy mi történt, ő talán csak egy hónap múlva jön rá, hogy soha többet nem fogja látni az illetőt, és akkor lesz csak nagyon szomorú. Álmaiban viszont bármikor láthatja, és ez megnyugtatja. Csak az a szívás hogyha már nem csak álmában látja. Ezt meg kell szüntetni, el kell tudni engedni a nénit, hisz már elment. Onnantól kezdve nincs közöd hozzá. Nem létezik. Ezt kell tudatosítani magadban.
Mert ha nagyon bele lovallod magad a gondolatba, hogy ő hívogat, és kutatod a kérdést, hogy vajon mért, akkor a végén tényleg megkattansz.
Szóval felejtsd el, van még sok ember akit szerethetsz rajta kívül. Foglalkozz az élőkkel :)
Nem kívántam, hogy bárcsak itt lenne. Persze örülnék, ha még itt lehetne velem, és lenne egy "igazi mamám", aki szeret, de én úgy gondoltam, hogy nem lenne szép dolog "zaklatni". Próbálok nem gondolni rá, de elég nagy a késztetés, hogy beszélgessek vele... Ha nem hallgatom a hívását, az olyan érzés nekem, mintha cserben hagynám. :(
Érdekes amit az apukáddal álmodtál. Nagyon hasonlít az én esetemre.
Köszönöm a tanácsokat.:)
Ezen elsírtam magam
Különleges személy voltál számára!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!