Van aki nagyon imád aludni és azért is, mert a végén álmodik és az álmai nagyon fontosak számára, mert ott jól érzi magát, ha igen miért?

Imádok aludni, de nem azért mert álmodok. Az álmaimat nem én befolyásolom kitudja mit fogok álmodni. Nem lehet mindig szép meg jó az álom, az enyémek általában rémálmok különben is.

Te csak olyat álmodsz mindig mint a mesében :D :D :D

Régebben foglalkoztam ilyesmivel. Minden este, elalvás előtt azt szuggeráltam magamnak, hogy ébredés után emlékezni fogok az álmaimra (és az esetek többségében tényleg emlékeztem), reggel pedig irogattam a kis álomnaplómat.

Voltak visszatérő elemek az álmaimban, pl. a város ahol élek, ilyen jövőbeli sci-fi városként jelent (ilyen jellegű: [link] és néhány álmomban több gyerekem volt, mint valójában van.

Gyakran képtelenségeket álmodok össze, pl. másodpercenként változik nappal-éjszaka, régi gőzvonaton utazva bűvésztrükköket mutogat egy keleti arcvonású tündér majd kirepül az ablakon, biciklizek egy alagútban, jön egy busz velem szembe, de a busz és az alagút fala közti másfél centis résen simán átférek, stb. Sokszor keverednek a helyszínek, pl. a minap egyik álmomban a szülőházam volt a jelenlegi munkahelyem telephelye.

Kellemetlen álmaim ritkán vannak, de azok is olyanok, hogy általában a napi problémákkal kapcsolatos szorongásom, félelmem jelenik meg bennük.

Két dolgot el kell különítenem a válaszban. Az első, hogy volt olyan időszak az életemben, amikor valóban jobban szerettem az álomvilágot a valóságnál. Ekkor egy megromlott házasságban éltem, amiben egyáltalán nem éreztem jól magam és képtelen voltam tenni ellene. Ekkor sokszor fordult elő, hogy valamilyen "vágyott" életről álmodtam, amiben boldog vagyok, a párom szeret, nőnek érzem magam, stb. Aztán reggel, mikor tudatosult, hogy mennyire távol van a valóság az álomtól, sírva fakadtam.

Eltelt pár év, elváltam, elmentem pszichológushoz, hogy szembenézzek önmagammal. A terápiám során kezdtem el megismerkedni a saját tudatalattimmal és sokkal mélyebben értelmezni az álmaimat. Ekkor nem voltak kellemes álmaim, de az üzenetük miatt nagyon fontosak voltak számomra.

Tudatos álmodó lettem, abban az értelemben, hogy sokszor az engem aktuálisan foglalkoztató kérdésekre az álmaimban érkezik hiteles válasz, amit most már tökéletesen értek is. Úgy idézem fel reggelente az álmaimat, mintha elolvasnám reggel a napi újságban a híreket: "Lássuk csak, mi újság van most éppen a tudatalattimban?!".

Óriási segítség, minden kérdésemre választ kapok ily módon, megértem a saját működésem, viselkedésem, az érzéseim és nincsenek elakadások az életemben, mert a tudatalattim mindig pontosan tudja, hogy mire van szükségem és mit kell tennem annak érdekében. (Csak ehhez meg kellett tanulnom érteni ezt a nyelvet, a saját szimbólumrendszeremet, amivel a tudatalattim kommunikál velem.) Ez már nem ugyanolyan "álomvilág", mint régen volt. Ezek az álmok lehetnek egyszerre kellemesek, vagy kellemetlenek, ugyanolyan hasznosak számomra. Nem az álmokban érzem jól magam, hanem napközben, az álmok üzeneteinek segítsége révén. Még akkor is, ha előző éjjel rémálmom volt: az is nagyon fontos üzenet! És ha épp nem emlékszem az álmomra, akkor sincs gond: egyrészt tudom, hogy álommunka akkor is van, ha nem emlékszem rá, szépen dolgozik a tudatalattim, ha nem emlékszem, nincs vele több dolgom. Az utóbbi időben sokszor előfordul, hogy még álmomban "megfejtem" az álmom, és reggel már csak annyira emlékszem, hogy valami fontosat álmodtam és meg is értettem az üzenetét. A többi feledésbe is merül. De az eredményét attól még érzem!

Szóval szerintem álmokBAN élni nem jó. Az álmok segítségével élni viszont nagyon jó.

"Gyakran képtelenségeket álmodok össze, pl. másodpercenként változik nappal-éjszaka, régi gőzvonaton utazva bűvésztrükköket mutogat egy keleti arcvonású tündér majd kirepül az ablakon, biciklizek egy alagútban, jön egy busz velem szembe, de a busz és az alagút fala közti másfél centis résen simán átférek, stb."

Na ezek az igazán értékes álmok! Csak meg kell tanulni értelmezni a szimbolikáját, és ezt mindenki csak egyedileg tudja megtenni! Ha ilyen gazdag álmaid vannak, megérné foglalkoznod velük mélységekben is (ennek előfeltétele a mély önismereti munka, a saját tudattalan tartalmaink ismerete).

Biztos érdemes lenne többet foglalkozni az álmokkal. Szerintem, aki nem utasít el élből semmit, de minden felé egy kicsit kritikusan fordul, szóval aki nyitottan áll a dolgokhoz és megvan benne a vágy, hogy felfedezze álmodó én-jét, az ugyanilyen fantasztikus, vagy még fantasztikusabb álmokat fog átélni.

De az emberek nem foglalkoznak ilyesmivel.

Azt nem tudom, hogy kellene megérteni az álmok szimbolikáját. Azt felismerem, hogy ha valamely napi probléma jelenik meg álmomban, mert vagy közvetlenül egy-az-egyben jelenik meg, vagy mert az uralkodó érzelem jelenik meg. Pl. amikor a fiam megszületett, nagyon féltettem őt, és abban az időben többször álmodtam azt, hogy a fiam leesik/elüti az autó/elrabolják, stb. Épp azokat a dolgokat álmodtam meg, amiktől féltem.

Amikor pedig állást akartam váltani, napokig gyötrődtem azon, hogy elvállaljak-e egy olyan állást, ami kockázatos, de sokkal jobban passzol hozzám, mint az addigi. Akkor álmomban egy ex-kollégám jelent meg, aki egy hónappal azelőtt mondott fel, és elmesélte mennyire örül, hogy meglépte a váltást. Az álom alaphangulata itt a kétséggekkel vegyes szorongás és pozitív remények érzése volt.

Egy korábbi időszakban olvastam a Bibliát, akkoriban egyszer a Vatikánnal álmodtam (papok utaztak elefántokon mi pedig valamilyen fatoronyba menekültünk előlük), máskor álmomban Isten kezét és a keresztet láttam, a kézben egy nagy golyó volt, amit a földön akart elgurítani. Ebben az alaphangulat olyan volt, mint amikor az ember olyan jelentős és nagy hatású művet olvas, mint pl. a Biblia.

Aztán volt, hogy napokig szívtam egy szerver telepítésével (Linux ment rá), mert egyszerűen nem akart menni a RAID. Napokon keresztül, 9-10 órában a paranccsorban szenvedtem, kerestem a megoldást.

Aznap éjjel azt álmodtam, hogy megállás nélkül kicsi, fekete-fehér színű fiókokat húzkodok ki és tologatok vissza, veszettül kutatva valami után.

Volt néhány olyan álmom is, ahol egy aznapi problémát oldottam meg, és másnap tényleg elég gyorsan végeztem a dologgal.

Igen, én is szeretek álmodni. Sokszor oldok meg problémákat álmomban, amin nappal hiába gondolkodtam. Álmomban eszembe jut, amiről gondolkodtam, hogy valami hol van, vagy hogyan is volt pontosan.

Már amikor iskolába jártam, akkor is oldottam meg pl. matematika feladatokat álmomban.

És nagyon szeretem, amikor már nem élő rokonokkal beszélgetek álmomban, megbeszéljük a napi dolgokat.